Stranica 85 [85]
idő tájt azonban azok a bolgárok, kunok
és kozárok, a kik a kozár uralom ellen
gy
csatlakoztak, és (Pauler vélekedése szerint)
«hdrom nemék egy hadnagy alatt kabarok
(lázadók) néven a magyarok nyolezadik
törzsévé vagyis székévé lön. Megtanultak
magyarul s a magyarok eltanulták az ő
nyelvőkets. Annyi bizonyos, hogy Árpád
kortársának, Ibn Rosztehnak s a másfél¬
század mulva író Gardézinak tanúsága sze¬
rint Lebédiát a magyarság földjének ne¬
vezték. Szerintők a besenyőség és a bolgár
eszegelek (szakulok) országai közt van a
magyarság (Mogharije) első határa. A ma¬
aranyos szöveteket, színes gyapjúszönyege¬
ket és más rumi árúczikkeket kapnak.
A magyarok 835 889 táján laktak Lebé¬
díiában; onnan 862 óta gyakran elkalan¬
doztak Nyugat-Európa felé és (a Cirill-féle
legenda szerint) a mai Magyarországban
fogadták az első kerefztény hittérítőket. Hét
törzsre oszoltak. Gróf Kuun Géza szerint
tisztán magyar csak a nemzet nevét adó
Magyar (Megyer) törzs volt, míg a többi
az atyafiságos nemzetekből került volna ki.
A Nyéktörzs kabar; Tarja, Kara és Kaza,
helyesebben Kara-kazár: kozár; Jenő: szé¬
kely; Kürtgyarmat: kuturgur (bolgár) törzs
lett volna. A kozár elem Bálint szerint
gyarság a turk fajból való. Fej
20,000 lovassal indúl hadjáratra, Kendének
híjják és ez a czíme fokirdlyuknak; mert
az igazi uralkodó neve dsíla. Valamennyi
magyar a dsila szavára hallgat s engedel¬
meskedik a támadásra, védelemre s más
& ügyekre vonatkozó parancsainak, Sdtraik
vannak s odamennek, a hol több a legelő.
ot Siksdgaik szénában és termékeny helyek¬
k. Tartományuk
terjedelm
Egyik határuk a Fekete-tenger, a melybe
két folyam (az Iti és a Duba,— a Dnjeper
és a Don?) szakad, a melyek közül az
egyik nagyobb a Dsajhünnál (az Amu¬
darjánál). Ezek közt a folyamok közt ta¬
nyáznak. Télvíz idején ahhoz a folyóhoz
húzódnak, a melyikhez közelebb laknak s
a telet annak partjain halászgatva töltik.
A magyarság országa erdőkben és vizek¬
ben bővelkedik. Talajuk nedves; de azért
sok a szántóföldjük, A velök szomszédos
szlávokon (vendeken, antokon) uralkodnak s
őket termésők után nehéz adókkal terhelik.
Hatalmukba kerítvén,
tik őket. A magyarok tűzimádók. A szlá¬
vokat meg-megtimadjak s foglyaikkal a
bszolgáknak tekin¬
tengerparton a rumi (római) birodalom
Karkh (Keres vagy Vospor, a régi Bospo¬
ros, azaz Pantikapaion?) nevű kikötőjébe
mennek. Mondják, hogy a kozárok a mult
időben a magyarok s más velők határos
magukat. A mikor a magyarok rabszolgáik¬
kal Karkh elé érkeznek, a rumiak eléjök
jönnek és vásárt csapnak velők. A magyarok
átadják rabszolgáikat és cserében bizánczi
a szövetséges magyar uralkodó
nemes részét tette, a melytől egyedül szár¬
mazott a hun eredet tudata vagy hite.
A besenyők támadásai következtében 889
táján a magyarok odahagyták Lebédiát.
Egy részök régi hazájába tért vissza. A má¬
sik nagyobb rész Erelközben (Atelkuzuban)
alapította meg harmadik ösmert hazáját,
mely a mostani hazával körülbelül egy¬
forma terjedelmű lehetett. Magában foglalta
Podolia délkeleti, Kiev vidékének délnyu¬
gati és a mai Románia északkeleti nagyobb
részét. Etelnek ezúttal a Danastrist (Dnyesz¬
tert, vagy Nesztert) hítták, a melyet a ma¬
gyarok még Nagy Lajos korában ís Etel¬
nek neveztek. Köznek később is olyan terii¬
letet mondtak, a melyet egy-egy folyam
hasított; pl. Temesköz, Marosköz, Körözsköz,
Szamoskéz. Valószínű, hogy Etelközből a
Hargitta lejtőségeit s különösen a Maros
és a két Küküllő forrásvidékeit is meg¬
szállották. Konstantin császár a X. század¬
ban úgy tudta, hogy a szeret-melléki bese¬
nyők az ő korabeli magyaroktól négynapi
járóföldre laknak, a mi a Hargitta északi
részének felelne meg. Etelköznek nyolcz
tartományra való beosztása a magyarok
ott tartózkodását követő időkre, a besenyők
korára vonatkozik. Fejlett taktikájuk ezen
a földön keltette fől Bols Leó császár
figyelmét, mondhatni csodálkozását.
Azonban Etelköz az elfoglalásra kijelölt
hazának csak egyik része volt. Árpád a
Balkánig vezető másik és biztosabb utat a
Tisza völgyén lefelé s a Morava völgyén
fölfelé kereste. Hadai már nem egyszer