Page 75 [75]
Politikai, alkotmányfejlődéstani szempont¬
ból legfontosabb az összes törzsek földrajzi
elhelyezkedése. A magyarság a Kárpátok
övezte nagy medenczének sik területeit a
Duna, Tisza és folyóik mellékét foglalja el
a maga számára, A nagy folyamok köz¬
lekedő vonalai mellett kezdi meg a letele¬
pedést. Itt nem választják el a társadalom
egyes részeit járhatatlan hegyek, ősrengeteg
erdők: az egész magyarságnak közös élete
lehetséges lesz. És ez az élet az Alföld egy¬
forma hatásai fégalji viszonyok, életmód stb.)
alatt egységesen fejlődhetik. Csakis így lesz
érthető az a különbség, a mely már elég
korán elválasztja a magyar jogfejlődést a
nyugat-európaitól is, Csakis igy teremhet
meg az egységes köztudat vagy közszellem
s így állhat elő az egységes magyar állam,
országos jogrendszerével, s ellensúlyozhatja,
küszöbölheti ki a nyugatról beszivárgó hű¬
béri (particularisticus) hatásokat, S való¬
ban a magyarországi partikuláris jogok
nagy többségükben az ország szélein jelen¬
nek meg, a hegyek és erdők által elválasz¬
tott részeken.
A honfoglaló magyarság azonban messze
volt még a letelepedéstől. Árpád nagy-vezér
életében a törzsek főnökeikkel, a nemzet¬
ségek, a patriarchális családok fentartják
még a régi társadalmi és állami életből,
a mit csak lehet.
A régi szervezettel szemben a különb¬
séget Árpád állandó nagy-vezérsége fejezi
ki: bár ez a hatalom is az ősi fővezér¬
ségben gydkerezik. Ha jogilag szorosabban
kell körülírnunk e hatalom természetét, nem
kis nehézséget fog okozni annak átmeneti
jellege s benne Árpád egyéniségének sze¬
repe.
Árpád első sorban szintén hadvezér s
állása nagy hadi vállalattal függ össze;
az új foglalás azonban végleges, a had¬
vezér akkor is megmarad tényleges ural¬
kodónak, a mikor már a harczi küzdelmek
eredménye, az új haza területe legalább
lényeges részeiben biztosítva van. A nagy¬
fejedelem több, mint az első vajda; béké¬
ben is az ő hatalma nemcsak nagyobb,
hanem egyszersmind más minőségű. A volt
fővezér, az első vajda (mint Lebéd volt)
rangra első ugyan a törzsfők között, de
csak ép olyan törzsfőnök, mint a többiek ;
holott a nagy-fejedelem (a. m. nagy-vezér)
már közös feje az összes törzseknek. Az új
állás a réginek nem egy vonását megőrzi,
főként hadi jellegében, működése ugyanis
jórészt erre terjed ki; s a mint a régi al¬
kotmány sem ment át forradalmi alakulá¬
son, hanem a fejlődés fokozatain, az új
hatalom szintén még folyton a régi szervezet
fenmaradó részein nyugszik. A nagy-vezér
is függ az egész községtől, a szövetkezett
törzsektől ; hatalmának gyökerei valószínű¬
leg a törzsgyűlések képére teremtett közös, az
összes törzsek szabad harczos népét egybe¬
foglaló gyűlésekhez nyúlnak le.
E keretek között a politikai élet ilyen kez¬
deteinél nagy súly esik az egyénre, a ki
hivatva van: új tartalommal megtölteni
hatalmi körét. Hogy Árpád nagy-vezér mi¬
ként oldotta meg ezt a feladatot, mutatják
a következmények. Halála után a krónika
a történelem által igazolt hagyomány szavá¬
val jellemzi a helyzetet: hogy a magyarok
közösen kormányozták magukat, A nagy¬
vezéri állás gyöngébb egyéniségek kezében
elmosódik, ismét egyedül áll a gyűlés.
Még megvannak a honfoglalás korában
a törzsek is, gyiiléseikkel és élükön a
főnökkel. Konstantin világosan a magya¬
rok fejedelmeirél (archon) beszél; meg¬
van a tiszta forzséletre emlékeztető rang¬
sor is közöttük. Előbb való a gyula, utána
jön a horka; de már fölöttük áll a sorrend
szerint való Árpád-nemzetségi nagy-fejede¬
lem, s ez jelzi az átalakulást. A gyula és
horka pedig azt a működést fejti ki, mely
a békében a törzs fejének fő hivatása : bí¬
ráskodik.
A természetes fejlődés útján haladó al¬
kotmányváltozásnál a megujhodás felülről
lefelé halad; az alsóbb primitivebb szervek
változatlanul tovább élnek, ha a felsőbbek
már átalakultak. Az egésznek ősibb ere¬
detű összetétele megmarad, A égek
a patriarchális családok a honfoglalás korá¬
ban ép úgy végzik régi működéseiket, sőt
igen sokáig még azután is,
A honfoglaláskorabeli állam és társa¬
dalom még mindig a harcz jegyében áll,
még mindig a katonai jelleg vonul végig
az egészen; még később is, fől egészen