Stranica 54 [54]
A finnugor népeknek — úgy mint való¬
színűleg minden népnek — az ősvallása
magának a természetnek imádása volt,
Imádták az eget, a vizet, a tűzet, a szelet,
az erdőt stb. a maga valóságában, s csak
később személyesitették meg a természeti
tárgyakat és jelenségeket, mindegyiknek
külön szellemet («istent») tulajdonítván, (45)
De ez a megszemélyesítés még mai napság
sem egészen tökéletes a keleti finnugor né¬
peknél, mert mellette sokszorosan fönn¬
maradt a régi fölfogás. A mordvin Tűz¬
Anya «lobog», a Viz-Anya «foly», a Föld¬
Anyát «<dssdk» és <bevetik», a Gabona¬
Anya mordvin ruhában dalol ugyan, de da¬
lában azt mondja, hogy <hajnalban be van
vetve, alkonyatkor le van aratva»; a vogul
Eg-Atya <nappalodik», «esteledik», <kita¬
vaszodik», «<havazik», «esik» sth.(46)
A magyarok ésvallasa is bizonyára olyan
é k iké. Ha
tehát Dzsajháni tudósítója azt mondta róluk,
ter ádás volt, mint a
hogy tűzímádók, ez az állítása csak fogya¬
tékos megfigyelésen alapult, mert bizonyára
nemcsak a tüzet, hanem az egész termé¬
szetet imádták. Nekik is voltak, mint po¬
ik,
fáik, köveik, a melyeken vagy a melyek
gány rokonaiknak, szent helyeik, forr
mellett isteneiknek áldoztak. Erre kétségte¬
len bizonyságunk van a pogányság alko¬
nyodásának idejéből, Azt mondja ugyanis
Szent László törvénye: eMindaz, a ki a
pogányok szokása szerint kutaknál áldoz
vagy fákhoz és forrásokhoz és kövekhez
áldozatokat visz, egy ökörrel lakoljon vét¬
keert.» (Decret. J, 22.) Valószínűleg ilyen
pogány szent helyek emlékezetét őrizték meg
a következő oklevélbeli szavak: (47) ald
1223), a. m. sáldozó-kút; egykő (sad quan¬
dam rupem que hegku vocaturs 1287), a. m.
«szent köv; tigyfa (vgufa 1193), a. m. «szent
fan. (Ez utóbbiak előtagja ugyanaz a «szent»
jelentésű szó, a mely máig is megvan az
egyházban és más szavakban.)
A természetimádás kezdetleges és fejlet¬
tebb foka mellett megvan a keleti finnugo¬
roknál a bálványimádás is, a mely a ha¬
lottak tiszteletéből fej t ki.(48) Ez kél
El-Bekri állítására nem sokat adhatunk, s
a bálvány szó sem bizonyít semmit, mert
ez eredetileg határkövet vagy oszlopot jelen¬
tett; hanem azért kétségtelennek tarthatjuk,
mert velejár a pogány hittel.
A természetímádás tárgyai között az ég
foglalja el a fohelyet, Abból árad a földre
minden jó: a világosság, a melegség, az
üdítő és termékenyítő eső. Bármerre jár az
ember, az ég mindenütt fölötte van és látja
minden lépését. Ha a gonosz emberek meg¬
haragítják, dörgő szózatot hallat és tüzes
nyilakat ereget, a melyek a jó embereket
is megremegtetik. Mindebből idő jártával
kialakul az ég jóságos és hatalmas szelle¬
mének a fogalma, a <féisten>, a ki, mint a
vogul Numi-Tárém, ca mennyekben trónoló
mindenható. ősisten, alkotója a világnak s
mindennek, a mi benne jó, élet és halál
ura, ki kegyesen viseli gondját teremtmé¬
nyeinek, de nem hagy megtorlatlanul bűnt
s igazságtalanságot. (49) Így fejlődött az
összes rokon nyelvekben az ségs fogalma¬
ból és nevéből az ségi isten» fogalma és
neve, Az ségi isten birodalma a menny
és a föld; de ezenkívül talán minden nép¬
nek ősi képzelete szerint van még egy lát¬
hatatlan világ is: az alvilág. Ennek a feje¬
delme az «6rdég», a látható világon min¬
den rossznak, bajnak a szerzője, Az ségi
isten» alattvalói a többi sjó szellemek ; az
sördögs pedig egy sereg sgonosz szelleme
fölött uralkodik, a kik vele együtt az ember
megrontására törekszenek.
A fej
nyal elérte már a pogány magyarok hit¬
világa is. Mindenek fölött, mint legfőbb
szellemi lényt, az égben lakozó Istent tisz¬
lésnek ezt a fokát minden bizony¬
telték. A szó eredete ismeretlen; minden
eddigi származtató kísérlet meghitsult, En
valószínűnek tartom, hogy a mi isten sza¬
vunknak is «ég» volt az eredeti jelentése,
mint a többi finnugor nyelv, a törökség, a
mongolsag és néhány indogerman nyelv¬
család <«isten» szavaé. Azonban bármilyen
eredetű is az isten szó, annyi egészen bi¬
zonyos, hogy megvolt már a honfoglalás
előtti magyarok nyelvében. S hogy a ke¬
resztény térítők megtartották e nevet, az azt
ségkívül megvolt a régi magyaroknál is.
Határozott bizonyítékunk nincsen rá, mert
hogy a pogány ke főis¬
tenének fogalma meglehetősen megegyezett