Stranica 31 [31]
A kik egy kicsit érdeklődnek a dolog iránt,
azoknak rendesen a román nyelvek rokon¬
sága lebeg a szemük előtt. Ez a rokonság
annyira szembetűnő, hogy a laikus is köny¬
nyen félismerheti, A hol aztán ilyenfokú
rokonság nincsen, off a laikus nem is akarja
a rokonságot elismerni. Már pedíg a dolog
úgy áll, hogy a román nyelvek aránylag
későn, a középkorban fejlődtek külön nyel¬
vekké, s azért sok bennük a könnyen fél¬
ismerhető egyezés; ellenben a finnugor
nyelvcsalád tagjainak különválása sokkal
régibb időben történt meg. Így például a
finnek az ő közeli rokonaiktól, a mord¬
yinokté] majdnem háromezer évvel ezelőtt
kban tehát
változás végbemenetelekor egyformán vál¬
toznak, s az egyformaságtól csak az ana¬
logia és más nyelvjárás vagy más nyelv
ténik eltérés. Így van min¬
hatása alatt ti
den nyelvben, csakhogy a hangváltozások
iranya és eredménye más-más nyelvben sok¬
eae
szor mds-mésféle, Ennek a
aza
hogy
zös szavaiban és szó¬
a rokon nyelvek
elemeiben azok a hangok, a melyek ere¬
detileg (t
voltak, de a
. az alapnyelvben) azonosak
szétválás után elvdlfoztak,
szabályosan térnek el egymástól, más szó:
val : ásnak
bal felelnek meg
A mostani nyelvtudomány már nem olyan
mint Voltaire
váltak külön. A mi ny
igen-igen régen történt fjétválás és igen¬
igen régi idő óta tartó különfejlődés ered¬
ményei állanak előttünk. És számba kell
még venni azt is, hogy az az alapnyelv,
a melynek folytatásai a mai finnugor nyel¬
vek, korántsem állott a fejlettségnek olyan
fokán, mint a mai román nyelvek alap¬
követ¬
a melyben
mondta az etymologiáról sa magan¬
hangzók semmit sem nyomnak a latban,
és a mássalhangzók is csak nagyon keve¬
set.» A tudomány színvonalán álló etymo¬
logus nem játszik a hangokkal, nem toldja
be, nem ugratja ki, nem csereberéli őket
tetszése szerint, hanem szóelemzéseinek és
nyelve. Ebből
kezik az, hogy a közös elemek, a melyek
egész ter
a finnugor alapnyelvből megmaradtak, nem
lehetnek oly nagyszámúak, sem pedig a
sokkal régibb különválás és különfejlődés
miatt oly könnyen fölismerhetők, mint a
román nyelvek közös elemei.
A nyelvrokonság bizonyítékai az alak¬
tani egyezések (képzők és ragok egyezése)
és a szdegyezések. A laikus ember a rokon
nyelvekben azonos vagy hasonló eleme¬
ket keres, mert neki az kell, a mi szembe¬
tűnő, O csak szabad szemmel néz, azért
sok mindent nem lát meg ; de viszont sok¬
zor teljesen idegen nyelvekben olyan azo¬
nosságot vagy hasonlóságot talál, a mely
csupán csalóka látszat Azért olyan déli¬
bábos a dilettinsok nyelvéfkedése, Ellen¬
ben a nyelvbúvár nagyító üveggel és bon¬
czoló késsel vizsgálja a nyelveket s így
olyan közösségeket is észrevesz, a melyek
előírt maradnak.
a laikus szeme
A nyelvbúvár tudja, hogy abban a foly¬
tonos változásban, a melyet a nyelv életé¬
nek szokás nevezni, szabályosság uralko¬
dik. A modern nyelvtudomány módszeré¬
nek sarktétele az, hogy egy nyelven belüj
az azonos környezetben levő hangok a hang¬
gy erős alapot vet a szabályos
hangmegfelelések megállapításával és gon¬
dos szemmeltartásával.
A finnugor nyelvekben is sok ilyen sza¬
bályos hangmegfelelés van már megálla¬
pitva. Itt a finnugor összehasonlító hang¬
tan eredményei közül természetesen csak
egynéhányat adhatok mutatóba, *
* A rokon nyelvek szavait itt ma¬
gyarosan írom, Ez az átírás termé¬
szetesen nem lehet fonétikai pontos¬
ságú, hanem csak többé-kevésbbé
közel jár a szavak hangzásához
Még így is kénytelen vagyok néhány
olyan betűt használni, a mely a kö¬
zönséges magyar írásban nem for¬
dul elő. Ezeknek a hangértéke kö¬
rülbelül a következő: & = a latin
v. olasz rövid a
a magyar á
rövidje) | €= a magyar zárt e (pl. a
tesz, vesz, lesz szóban; ellenben e=
a magyar nyilt e, pl. az ez, kelet,
kezem szóban) | 4 = a magyar nép¬
nyelvi hosszú a (pl. az ára, ásó
szóban) [é — a magyar népnyelvi
hosszú nyilt e (pl. az ére, mére szó¬
ban) | i = az i-nek mélyhangú meg¬