Oldal 24 [24]
Egész irodalmi működésében nincs mű,
a melyik annyira elfogulatlan volna, mint
épen ez. Sőt -noha a többi is érdekes és
becses — ez az, a mely az akkor még irás¬
tudatlan szomszédos népek történetének fel¬
jegyzése miatt a legnagyobb érdeklődés, a
legmélyebb kutatás és legszigorúbb bírálat
tárgya volt, Nem ment a hibáktól, de Bury
kimutatta, hogy ezek részben a munka be¬
fejezetlenségének, részben pedig forrásainak
rovására irandók.
A szerkesztés éveken át folyt, kétségte¬
lenül már 948 julius 15-ike után kezdődött,
mert Romanost ismételten néhainak mondja
és el kellett tartania 952-ig, mert a 45¬
fejezet erről az évről (6460.) van keltezve.
Ez alatt az idő alatt ismételten átdolgoz¬
ták. Ez az oka, hogy a 948--949-ben írt 29.
és a vele együtt keletkezett 3136. fejeze¬
tek közé belekerült a 950 előtt nem kelet¬
kezhetett 30. fejezet, a mely Csehország¬
ról már felemlíti, hogy császári fenhatóság
alatt áll. Ez az oka, hogy a 948 49-ről
datált 27-ik fejezet elé a 26-ikba oy ese¬
mények kerültek, a melyeket nem jegyez¬
hetett fel 949. szeptember vége előtt, mert
azok az ekkor Konstantinápolyba érkezett
Liutprand tudésitdsain alapszanak. Ebből
magyarázható meg az arab tudósítások
Az anyaggyűjtést pedig Konstantinnál
nem úgy kell érteni, hogy kiírt egy csomó
régibb adatot Mert, noha fordulnak elő
ilyes átvételek is, a császár mindig arra töre¬
kedett, hogy lehetőleg közvetlen értesülések
nyomán írjon, S bár némely szóbeli forrásai
útján, különösen Itália történeténél, hibák: a
néphagyomány mondai eltolódásai is csúsz¬
tak be művébe, ép az adja meg ennek rend¬
kívüli becsét, hogy az anyag javarészét kö¬
vetségek útján szerezte be,
Igy jutott Liutprand tudósításaihoz; ezen
a réven szerezte a magyarokra vonatkozó
adatokat is. Emlit egy görög követséget, a
mely őseinket már az új hazában kereste
fel, s a melyről Gábor diák tett jelentést
De még valószínűbb, hogy adatait a 948
950. közt Konstantinápolyban járt magyar
Bulcsutól és Termatzutól, Árpád
dédunokájától szerezte, Igy azután nemcsak
vezérektől
a közölt adatok, hanem forrása miatt is a
honfoglalás korának legelső és legértéke¬
sebb kútfőjének tekinthetjük a császár e
becses írását. Elmondhatjuk Rambaud sza¬
vaival, hogy IX —X. századi történetünk
majdnem egészen elveszett volna, ha ez a
mű nem marad korunkras, s hogy nekünk
sa De administrando imperio az, am a
keleti népeknek a Biblia vagy Herodotos,
kelráknak
három különböző sorozatának
szerencsétlen összeolvasztása, a 21. fejezet
időrendi zavara s némely események ismét¬
lése is.
Ez okok alapján következtette Bury, hogy
a mű vagy 948 49-ben készült, de egyes
részeit a következő években toldották be,
vagy pedig, hogy az egyes részeket egy¬
mástól függetlenül készítették a 949—952.
években s csak utólag illesztették össze.
Minthogy azonban a császár a Bevezetés¬
ben adott fervet nem tartotta meg s ép
azokról az országokról és népekről, a me¬
lyekről könnyen szerezhetett értesüléseket,
(mint péld, Németországról, az oroszokról,
a kozár birodalomról,
Bolgárországról) nem szól, Bury a munkát
sőt a szomszédos
befejezetlennek tekinti. Eszerint a 949 952.
években az anyag mindinkább nőtt a csá¬
szár keze alatt, 952-ben egyszerre félre¬
tették, minekelőtte befejezték volna, "s a
végső simitast soha sem is végezték el rajta.
a Caesar, a germá meg
Tacitus».
Legbecsesebb kézirata a párisi nemzeti
könyvtár 2009. számú, X. századi codexe,
(melyből hasonmásokat közlünk); de e mel¬
lett még két codex őrizte meg: a párisi
2661. számú és a vatikáni u, n, codex pala¬
tinus,
Magyar adatokról: Basilios császár szár¬
mazásánál a magyarokkal való első érint¬
kezésről, a bolgár háborúról és az új ha¬
zából a birodalom ellen intézett két első
kalandjukról tudósít még Georgius Monachu:
folytatása is.
Ez a mű a 963 969. évek közt kelet¬
kezett, de czélja eredetileg nem Georgios
művének folytatása volt. Irányzatára is
különbözik tőle, mert mig Georgius főkép
yek iránt érdeklődött, a folyta¬
tás politikai jellegű. Tulajdonképen egy lo¬
egyházi i
gothetának önálló, de elején megcsonkult
munkája, a melyet a különböző változatok