Stranica 21 [21]
közéjük, vallásos buzgólkodásuk pedíg a
tűztiszteletnek is szerzett hivőket.
A szasszanidák politikája örökségkép szál¬
lott az arabokra, a kik a perzsa műveltség
hatásától nem szabadulhattak, A kereske¬
dők továbbra is rendesen eljártak arra a
vidékre, melyen a mai Dél-Oroszország te¬
rül el; csakhogy most az ifldm tanait ter¬
jesztették ott, Ősszeköttetéseik emléke fen¬
maradt az irodalomban is, még pedig az
nem a történeti, hanem a földrajzi iroda¬
lomban,
Térit6i küldetésben járt többek közt e vi¬
déken Ibn Fádhlán. kinek úti jelentését a
írta ki földrajzi szótárába.
Muktedir khalifa (908— 932) küldötte el or
A kö¬
vetség 921—922-ben tette meg útját, de
a volgamenti bolgár fejedelemhez
minthogy a Kaspi-tó megkerülésével Kho¬
varezmen és a baskirok földjén át utazott,
a magyaroknak ekkor már a besenyők
lakta Kaspi-tengermenti hazáját nem érin¬
tetfe,
Művét a X, század közepén író J
hei
is felhasználta. Ő azonban ezen kívül El¬
Belkhi művét is beolvasztotta a magáéba,
Majd Ibn Hat
ki vagy húsz évvel később — mint azt
kal dolgozta át és bővítette
gr. Kuun Géza kimutatta — az Isztakhri
munkáját. Ezek a baskirok révén — való¬
szinileg El-Belkhi alapján — a magyarok¬
koca másik baskir-faj
nevezve őket, de tudomásuk csak
annyi, hogy a besenyők szomszédságában
ról is
nak
laknak, Hasonló néven és hasonló kapcso¬
latban emlékezik meg róluk a szintén aX.
század közepén írt főldrajz-író: M.
De noha ezek a különben is későbbi írók
arra a területre, a melyen a magyarok
régi hazái voltak, s a magyarokkal egykor
szomszédos népekre rendkívül becses anya¬
got tartalmaznak ís, magukról a magya¬
rokról semmit sem jegyeztek fel. A magya¬
rok csak révid ideig laktak e területen, s
így érintkezésük a Perzsia felől jövő uta¬
zókkal nem alapult oly hosszas hagyomá¬
nyon, mint pl. a bolgárok és kozdrok érint¬
kezése, Ezért van, hogy csak két író: Ibn
Roszteh és Gardézi mondta el bővebben, a
mit róluk megtudott,
Ibn Roszteh iszpaháni születésű volt s—.
mint Chwolson kimutatta — munkáját, a
melynek egyetlen kéziratat ma a British
Museum őrzi (M. S. Add, 23378.), kétség¬
ézi (Gurdézi)
később 1051—1052-ben
perzsa nyelven írta meg az oxfordi Bodleyan¬
library Ouseley-gyiijteményében (240. sz.)
őrzött művét, Az eddig alig hozzáférhető
kézíratokból hasonmások e műben látnak
telenül a 914 év előtt írta, Gard
másfél századdal
először napvilágot.
Tudósításuk a magy ól
ugyanegy forráson alapszik, ha a későbbi
Gardézi bővebben is ír róluk. A magyart
törökfajú népnek mondják s a többi arab
íróval ellentétben «madsgharijje-nek» neve¬
zik. Számukat 20,000 lovasra teszik. Tu¬
désitanak a fejedelmek (kendeh és dsila)
hatalmáról, a nép életmódjáról, a görö¬
gökkel folyó érintkezéseikről és magáról az
országról,
szokásaikat fűzi hozzá.
Forrásuk bizonyára Ibn Roszteh koránál
a mihez Gardézi még házassági
is régibb, vagy legalább abból a korból
való, Ibn Roszteh ugyanis bevallja, hogy
majdnem mindent mások munkáiból vett.
A magyarokra vonatkozó helyek forrás
ól gróf Kuun Géza fejtette ki véleményét.
E szerint azon írók közül, a kiktől a mai
Dél-Oroszorszaghan lakott népekről szóló
tudósítások származnak, egyik sem lehetett
a magyarokat smadsgharijjes néven nevező
írók forrása
Igy tehát ez a forrás elveszett, Ibn Rosz¬
teh és Gardézi sem nevezik meg, hanem
gyakran élnek a emondjas kifejezéssel, a
mikor valószínűleg egy korukban nagy te¬
kintélynek örvendő íróra hivatkoznak, Ez
gróf Kuun szerint bizonyára azonos az Ibn
Rosztehnél egyszer megnevezett Abu Mo¬
hammeddal, Arra azonban már de Goeje
rámutatott, hogy ily nevű íróról nincs fu¬
domásunk, s ezért gróf Kuun felteszi, hogy
itt az Abdalláh név kiesetts a keresett író
Abu Abdalláh el Dsaihdni, Ibn Roszteh
kortársa,
Dsaiháni, a ki a későbbi írók közt is nagy
tekintélynek örvendett, szintén földrajz-író.
1. Iszmajil, a diadalmas szamanida emir
(892—907.) vezírje volt, majd a kiskorú
II. Naszr (914—943.) gyámja és uralkodó¬