Stranica 42 [42]
Bemutatnád ezt a sajátos technikát, ami a képeidre
jellemző?
Az itt bemutatott portfólióm alkotásai a kísérleti fotográfia
területéről az úgynevezett másolt fényképek (régies magyar
neve a fotómontázs) közé sorolható. Én ezt "világteremtő" ¬
nem esztétikai értékítéleti kategóriaként - fotográfiának,
képalkotásnak hívom, ami alatt azt értem, hogy olyan valóság
jön létre, ami előtte nem létezett. Szokták fotós körökben ezt
"manipulált" képnek nevezni, ez nem túl szerencsés, mert
félrevezető lehet, ,sunyiság, ügyeskedés" felhangja van. Ha
szakmailag belegondolunk, minden fénykép "manipulált",
hiszen nem robot készíti, ha többen elmegyünk egy
fotósétára, ketten sem ugyanazt fotózzuk, nem ugyanazzal a
gyújtótávolsággal, blendével, világítással, élességgel,
képtávolsággal, nézőponttal stb. Ez mind-mind manipuláció.
Ezek a fotóművészet klasszikus eszközei (melyeket a jó fotós a
mai napig alkalmaz minden felvételénél) és ezekből az
eszközökből nagyon sok van. Ezt sokszorozza tovább a
modern digitális számítógépes technológia.
Ezek az alkotások általában nagyon lassan készülnek, van,
hogy több hónapig (nyilván nem egyfolytában) dolgozom egy
képpel, előfordul, hogy pl: 50-60 kép is összekerül egy műre.
A képalkotás folyamata már a fényképezés előtt
megkezdődik. Az alapkoncepcióhoz igazodva - miszerint egy
színes alapképre kerülnek rá a monokróm formamotívumok ¬
készülnek el az úgynevezett alapképek a fotósétáimon. Ezért
mindig magammal viszek egy minimum nyolc megapixeles (a
kiállítási printek 60-100cm között vannak, ezért kell a nagy
pixelszám) ultrakompakt gépet, amin tízszeres zoom van. A
nehezebben fényképezhet6 alapképekhez, illetve a
műteremben készülő formamotívumokhoz 10 megapixeles
DSRL gépet és fix objektíveket használok. Az évek alatt így
létrejön egy több ezres képarchívum, mely a valóság egy-egy
általam kiválasztott sajátos részletét ábrázolja.
A következő lépés a montázskészítés, ami manapság
számítógépen történik. Képnéző programokkal kiválasztom az
alapképeket és a formaképeket, hol egyik, hol másik adja meg
az alapját a munka elkezdésének. A kiválasztott képek
másolatai egy mappába kerülnek, képszerkesztő programmal
előkészítem a montázselemeket (szint, gamma, kontraszt,
perspektíva, korrekció). Ha ezeken túl vagyunk, következik az
összemásolás, sok-sok réteggel. A kiindulási kép folyamatosan
alakul, az új rétegek új képtereket újabb asszociációkat
teremtenek. A véglegesítés heteket hónapokat átfoghat,
többször nekifogok egy-egy képnek és ha már véglegesnek
gondolom, akkor elteszem két hétre. Rá sem nézek (ez alatt az
idő alatt sikerül érzelmileg elszakadni a képtől), ha két hét
után is kibírja a zsűri-szemüvegemet, akkor az utolsó lépésben
print készül belőle és a közönség elé kerül. Dióhéjban ennyi.
Sokat utazol? El már a fejedben egy álom utazás? Hová
szeretnél eljutni, ahol még nem jártál?
Fiatalabb . koromban többet utaztam. A művészetnek
köszönhetően elég sok helyre eljutottam, de ma már
megterhel az utazás, évente 2-3 útnál többet nem szívesen
vállalok. Kedvencem Velence, oda és a tengerpartra még
vissza kell jutnom, Párizs és Prága rajta van a listámon. Nem
voltam Amerikában és a távol-keleten (a képeim szerencsére
eljutottak kiállításokra, bemutatókra), ezekre a helyekre még
jó lenne eljutni, de ha nem fér bele ebbe az életbe, nem fogok
kétségbe esni.
Potyó Imre honlapja: http://www.rekasiattila.webleg.hu
i
Min dolgozol jelenleg?
Jelenleg azon, hogy a párhuzamosan futó kiállítási projektjeim
közül az eddig kevésbé publikáltak is a nyilvánosság elé
kerülhessenek. Tavaly ünnepeltem pályakezdésem huszadik,
életem negyvenedik jubileumát, szeretném a húsz éves
munkám gyümölcseit, illő módon bemutatni. Persze ez
pénzkérdés, támogatókat folyamatosan keresek.