Stranica 8 [8]
kell, s koncentrálnunk a lényegi tematikákra, akkor egyetérthetünk saját meghatározásával,
mely szerint ő a három ,,T” fotósa: , tánc, test, természet"?
Személyisége egészen kivételes voltát bizonyítja önálló, egyéni kiállításainak száma.
2013-ban rendezte 200. önálló kiállítását, amelyek száma e sorok írásakor már meghaladja
a 230-at, s ezt a nagyságrendet azért nem érdemes konkretizálni, mert mire ez a kiadvány
megjelenik, addigra már bizonnyal még több kiállítás lesz a háta mögött. Energiáit jelzi, hogy
2018-ban, születése 75. évében egy 75 év - 75 esemény című programsorozatot valósított
meg. Kiállítás-megnyitóinak nagy része sem szokványos esemény, sok esetben zenei és tánc
közreműködőkkel, valamint performanszokkal egészíti ki őket. Eifert János egész életében az
alkotóművészet egyedi művelése mellett megmaradt előadóművésznek is, nem csak kurátor¬
nak, hanem koreográfusnak is. S ezen felül több mint 2000 különböző itthoni és külföldi cso¬
portos kiállításon vett részt képeivel, melyeken mintegy 180 díjat, nagydíjat, különdíjat, dip¬
lomát érdemelt ki. A világ félszáz országában fényképezett, s ezek anyagaiból és különböző
témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszere¬
sen jelentek és jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadvá¬
nyokban, az elektronikus sajtóban, az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi
látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotográfiáit, ő maga is gyakran jelent
meg különböző film- és televízió-műsorokban, ezek sorozataiban.
Mindezeken túl - vagy éppen mindezzel együtt - számos fotóalbumhoz, kiállítási kataló¬
gushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek meg¬
írt szövegét dokumentálta. Munkásságát összefoglalni az adott terjedelemben tehát szinte
csak címszavakban lehet.
ÖRÖKMOZGÓ
Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen. Élete első tizenhét évét itt élte le.
Szülővárosához azóta is ragaszkodik, amely a kezdetét adta fényképészeti tevékenységének,
folyamatosan témát adott számára művészi pályáján, s amelynek díszpolgára is. Vásárhely pa¬
raszti világa, tanyahálózata, környezetének egyedi szépsége természetszerűen befolyásolta
fotográfiai pályáját. Mártély bukolikus természeti világában készítette első képeit. A jó tornász,
mozgékony, kitűnően táncoló fiatalembert aztán, még vásárhelyi érettségije előtt elcsábította
a tánc hivatása, s 1960-tól a Honvéd Táncegyüttes (akkor Néphadsereg Művészegyüttese)
hivatásos táncosa lett, egészen 1977-ig. Később leérettségizett, majd közgazdász oklevelet
is szerezett. A külföldi turnékon kezdett el intenzíven fotografálni, a múlt század hatvanas
éveiben. Amikor táncos pályája csúcsán abbahagyja e hivatása gyakorlását, azt már a fotó
10
miatt (is) tette, igaz, akkor már országosan is ismert fotografusnak számított. A tánc mint hiva¬
tás intenzív gyakorlása azonban lehetővé teszi, hogy rögtön levonjuk egész fotográfusi későb¬
bi pályájára vonatkozó egyik legfontosabb következtetésünket. Nevezetesen, hogy az örökké
mozgó, alias örökmozgó fiatalember ugyanilyen művésszé válik. A mozgás megragadására, a
mozgás pillanatának rögzítésére azonnal képes, amelyre nem csak erősen ambicionált korai
nak mély ismerete is. Így aztán az sem véletlen, hogy első egyéni kiállításának címe 1972-ben,
A színpad varázsa. A színpadon is minden mozog, s ugyan ott sok minden olyan, mint a va¬
lóságban, mégis minden stilizált, rendezett, tervezett. Eifert egész későbbi pályáján — máig
hatóan — mindez meghatározó. S a riportokkal induló fiatal fotográfus pillanatok alatt eleget
tett annak a követelménynek, melyet Hevesy Iván évtizedekkel ezelőtt, de máig érvényes
hitelességgel így fogalmazott meg: ,A fotóművésznek valóban fölényesen nagy technikai
tudással kell rendelkeznie, hogy a mesterségbeli fogásokat mind a művészi kifejezés szolgá¬
latába állíthassa. Ez azonban csupán annyit jelent, hogy csak az lehet fotóművész, akinek a
fényképezési technika szövevénye nem öncélú fényképi bűvészkedésre való, hanem akinek
kezében minden csupán alárendelt eszköz arra, hogy képszerű látomásait minél meggyőzőb¬
ben, minél nagyobb erővel tudhassa közölni és megtestesíteni." Eifert János egész életútja,
életműve azt igazolja, hogy bár technikailag elsőrangú és naprakészen felkészült művész,
mindezt a tudást soha nem öncélúan alkalmazza, hanem képszerű látomásainak minél na¬
gyobb erejű közléseként.
A FOTÓRIPORTER- A RIPORTFOTÓ
Eifert pályája kezdetén, amikor már hivatásos fotósként dolgozott, tevékenysége fő sodrát
riportfotósi munkássága jelentette, annál is inkább, mert különböző lapoknál e feladatra volt
alkalmazva. Azonban, már ezt megelőzően, a táncegyüttessel történő utazásai során bizonyí¬
totta képességeit. Erre kiváló példa a Lengyelországban, 1969-ben készített Gyermekotthon
ablaka című képe, amely kétosztatúságával ráadásul igen eredeti kompozíció. Míg a kép egyik
oldalán a gyermekotthoni lányok portréi láthatók, a másik oldalon, az ablaküvegnek is sze¬
repet adva, az álmok, a vágyak válnak láthatóvá. Ikonikus képévé vált az 1970-ben készített
Vágta. Két kuvasszal futó fiatalembert vett lencsevégre úgy, hogy a hozzá közelebb lévő kutya
oldalra nézve szinte a fényképész szemébe pillant a rohanásban. Az elmosódott háttérből
élesen megvillanó kutyatekintet felejthetetlenné teszi a képet. Ez irányú képességei egyik
jeles bizonyítéka a nemzetközi sikereket is arató kiemelkedő sorozata A kertész kezei című
fekete-fehér kollekciója, melyet 1978-ban készített. Ennek egyik darabja, a palántát szinte
11