Stranica 78 [78]
OCR
rágcsált, ezen élt, éjszaka rendszertelenül, ruhástól, csizmástól vetette magát az ágyba, s zuhant mély álomba közeli műtermében. Tengernagyságú munkája közepette, 1510-ben írt versében ez áll: »Nem a helyemen vagyok — nem vagyok festő!" Michelangelo, aki elsősorban szobrásznak tekintette magát, önmarcangolóan küszködött a feladattal. A pápa sürgetésére, hogy mikor készül el a mennyezet másik felével, ezt válaszolta: , Amikor, mint művész elégedett leszek a munkámmal." Ez négy év elteltével következett be, 1512 őszén nyitották meg ünnepélyesen a kápolnát a pápa tiszteletére. Mire , benépesítette" az 1000 négyzetméternyi felületet az ó- és újtestamentum 300 alakjával, festővé érett. Munka közben fejlesztette festészeti technikáját, tapasztalta meg a mesterség azon fortélyait, amelyeket tudásmorzsáknak is nevezhetünk. Sokszor leírták már, én is úgy gondolom: az Isten teremtette világegyetem, a Teremtés, amelyek soha nem látott kifejezőerővel jelennek meg a kápolna kilenc táblaképén, a művészet csodája. Michelangelót nemcsak kiemelkedő itáliai szobraszként, építőművészként és költőként, hanem a világ egyik legnagyobb festőjeként tartják számon. Megtanulható-e a fotóművészet? Okos választ adni ilyen fontos kérdésre — szerintem - lehetetlen. Miért is? Mert a fénykép a legkülönbözőbb célból és elhatározásból készülhet, minőségét (megfelelőségét) a felhasználás szempontjai határozzák meg. Egy műszaki célból készült felvételnél nem szokás lágyrajzú előtétet használni, egy akt- vagy portréfelvételnél viszont zavaró lehet a modern objektív éles rajza. A tűéles kép, a pontos szín- és tónusvisszaadás, a perspektíva torzításmentes ábrázolása akár unalmas is lehet, ugyanakkor nem biztos, hogy az eltúlzott színek, elrajzolt formák, bizarr perspektivikus hatások mindenféleképpen , művésziek". A műszaki felvételnek is vannak esztétikai , paraméterei", ugyanakkor a művészfotó sincs felmentve a technikai elvárások alól. Megfelelő kezekben a technika és az esztétika , együtt fut", a jó mű pedig öntörvényű és szuggesztív hatású, szabályokkal alig magyarázható. Amikor fényképezünk, a tudatosság, vagy az ösztönösség hajt bennünket? Vagy mindkettő? Szét lehet választani, hogy mondjuk ,ma művész leszek"? Vagy "alkalmazott fotós"? Ma pénzt keresek, holnap dicsőséget? Á, butaság az egész... Az életben mindez sokkal egyszerűbb: ha valami felkelti az érdeklődésünket, körülszaglásszuk, mint a vadászkutya, izgalomba jövünk, rátapadunk
