Oldal 387 [387]
OCR
rázva, ezért nem látjuk az , uralkodó" tévedéseinek, korlátoltságának szörnyű következményeit, melyek túlnőnek saját sorsán. Szeretnénk érezni, hogy az inkvizíció, azon túl, hogy megértjük, mégiscsak borzalmas, sötét hatalom; szeretnénk fölmelegedni valakiért vagy valamiért: Fülöpért nem lehet, ezt az író sem teszi lehetővé; szeretnénk látni az Orániaiban a félelmetes ellenség helyett a jövő szabadságának előfutárját; szeretnénk érezni, hogy milliók és milliók élete függ az udvar mesterkedéseitől; szeretnénk találkozni a néppel. Ilyen nagyterjedelmű műben neki is juthatott volna hely, hiszen Fülöp és ellenfelei érzik, hogy nem csak egymással, hanem vele is számolniuk kell... A történelem nem uralkodók története, bár igaz, hogy az igazán nagy emberben , egy egész népnek szíve-vágya, fájdalma és szenvedése, sóhajtozása, bosszúja és haragja testet ölt." (C. F. Meyer) De ne azt keressük a könyvben, ami hiányzik belőle. A mű gondos, komoly kísérlet egy új Fülöp-portré megfestésére. A stílus túlontúl pallérozott símasága, mely ritkán fejez ki erőt erővel, az élet pezsgő, kavargó áradatát szelíden áramló folyóvá csendesíti. Finoman formált kerek mondatai, ha nem is unalmassá, de néha kissé egyhangúvá válnak. Megjelent: Magyarok, 4(1948): 3.sz. 187-188. Passuth László regényének első kiadása (Forrás: antikvarium.hu) 387
