Ment-e a civilizáció által a világ elébb —
avagy kaotikus világ
élősködő áldemokráciával
Nemcsak a könyvtárak sorsa, de egész politikai univerzumok lehetséges jelene és hor¬
dozott múltja is alapkérdése a Progress Könyvek sorozatnak, amelyben kortünetek, az
ismét , gyorsuló idő" problematikáinak válaszkísérletei kapnak helyet. E kötetváloga¬
tásról ehelyütt már önálló áttekintés is született, így saját fókuszomat most egyetlen
opuszra helyezem — bár ez nem az első vitairat, de nem is az utolsó a tervezett sorozat¬
ban. Mindenesetre érdemleges , időkép" Ágh Attila könyve, a Civilizációs válság Ma¬
gyarországon, mely valamely , új mult” kialakítására, mérleg készítésére és annak
elvégzésére vállalkozik. Ágh munkája több témakört is lefed (immár több kötettel a
sorozatban), ezek közül itt a civilitas és civilizáció kulcskérdéseit fogom érinteni. Lé¬
vén szó valami , jövő a jelenben" elkötelezettségről, (meg az idevágó politikaelméleti
esszéműfaj megannyi lehetséges tónusa iránt a figyelmet felkeltő programosságról), ezt
a széles szakirodalmi bázison nyugvó tudáshorizontot nyilvánvalóan csak megidézni
lehet, nem pedig továbbadni. Ám erre nincs is szükség, a Szerző maga is ezt teszi mél¬
tó módon, így elegendő lényegi üzenet komplexitásából néhány súlypontra fölhívni a
figyelmet.?
A kötet önálló fejezetként is megálló bevezetője, valamint rövid, összegző — az , új
jövő ígérete" és , az európai civilizáció felé" kitörés — utószava között két nagyobb
fejezetben taglalja a hazánkban eluralkodó , új múlt" állapotait mint a kaotikus demok¬
rácia és az Európától eltávolodás diagnózisát. Az előbbi konstellációt az , egymást
kergető társadalmi válságok" magyar hullámvasútjaként, valamint az , elhúzódó politi¬
kai válság" következményeként kialakult , kaotikus demokrácia 6sszeomlasaként’ de¬
finialja, az utóbbit, az európai tavolodast a , parazita állam és az új politikai osztály"
kialakulási stádiumaként, továbbá a , végkifejlet: a zsákutcás fejlődés és a civilizációs
válság" fejezetekben demonstrálja.
Ezzel részint le is írtam a kötet tartalomjegyzékét, kulcsszavakban kiemelve annak
tagolását, s valamelyest üzenetét is. Ámde, ha ily egyszerű lenne, akkor Ágh még vita¬
irat formájában sem írt volna százharminc oldalt a részletekről. Márpedig szándéka
szerint vitairat ez, melyben a rendszerváltást követő állapotokat nem csupán a gazda¬
sagitarsadalmi és a politikai válságok keresztútján föllelhető kondícióként mutatja be,
hanem , az új mult” felfedezésével kezdődő, jóval mélyebben gyökerező, sőt , a ma¬