Stranica 367 [367]
az ötlet és a bátorság a szerkezeti átalakításokhoz, és hasonlóan csak válságmenedzse¬
lés zajlott az oktatásban is: forráskivonás és a munkaerőpiac rövid távú érdekeinek
szem előtt tartása jellemezte ezt a szférát. A szociálpolitika terén hosszú távon szintén
újabb problémákat idézett elő a kormányzat, megkurtítva a társadalombiztosítási és
jóléti kiadásokat, liberalizálva a jóléti rendszert. A közmunkaprogramot elvileg a poli¬
tikai középosztály számára tetszetős célok (a foglalkoztatás növelése, a segélyezés
szűkítése) érdekében duzzasztották fel, lényegében csak a gazdasági mutatók gyors
javítását, és az egyoldalú függőségi viszonyok megerősítését szolgálta. A rossz kor¬
mányzás következtében érezhetően növekednek az egyenlőtlenségek: a lemondás a
társadalom legszegényebb harmadáról" és a középrétegek felszívódása hosszú távon a
társadalomfejlődés súlyos torzulásaihoz vezet.
A könyvsorozat szakpolitikai kérdéseket tárgyaló kötetei között bizonyos szempontból
kivételt jelent Radó Péter munkája: nem az Orbán-kormány, vagy az 1990 utáni okta¬
tási kormányzatok bírálata, hanem kurrens nemzetközi kutatásokra alapozva vázolja fel
az iskola egy lehetséges jövőképét. Kiindulópontja, hogy az oktatásban napjainkban
paradigmaváltás zajlik. Változásban van a tanulásról alkotott felfogásunk, a tudáshoz
való viszonyunk, és az iskola társadalmi funkcióiról vallott nézeteink. Ha mindevvel
nem számolunk, az lemaradáshoz, a társadalmi problémák újratermelődéséhez, soka¬
sodásához vezet." Az átalakulásban lévő közegből következik, hogy , az iskolának a
mi tanulási szükségleteinkből, s nem saját tudáskánonjából kellene kiindulnia." An¬
nál is inkább, hiszen ez a kánon az értelmiségi középosztály műveltségi kódjára ala¬
pulnak, és kirekesztőek mindenkivel szemben, aki nem ebből a rétegből származik.
Talán ennél is nagyobb gond, hogy , az ismeretkánonok nem nyitottak azokra a kultu¬
rális elemekre, melyek ma identitásképzőkként működnek, ezért skanzenkultúraként
viselkednek."?! Az oktatást zárt és rugalmatlan működésmód jellemzi, amelyről az
egyéni kezdeményezések lepattannak. Bár ez egész Európában megfigyelhető, Ma¬
gyarországon a gondot tetézi, hogy a 2010-es évek óta minden jövőorientált gondolko¬
dás eltűnt az oktatási kormányzatban. Általános jelenség, hogy világszerte növekszik
az oktatási rendszerek komplexitása, Közép-Európában ugyanakkor ennek visszaszorí¬
tása zajlik: hazánkban , az oktatás mindenre kiterjedő átszervezése lelökte a magyar
közoktatást a változások nemzetközi fősodra által kijelölt pályáról. "??
Távlati, stratégiai gondolkodás révén az iskola , újragombolására", funkcióinak és mű¬
ködési logikájának megújítására van szükség. Az oktatásnak egyre inkább a tanulás
személyre szabott jellegén, a formális, nem formális és informális tanulás integrálásán,
online és offline eszközök párhuzamos alkalmazásán, külső tanulástámogató szereplők
bevonásán, tanulási hálózatok kiépitésén kellene alapulnia." Természetesen mindez
csak több évtizedes, szerves fejlesztések eredménye lehet, amelynek feltétele volna az
oktatási kormányzat decentrálása, az iskolaépületek fejlesztése, az iskolai személyzet
bővítése, belső arányainak átalakítása.
A bírálat és a jövőkép felvázolása mellett a szerzők egy egészen konkrét agenda pont¬
jait is összeállítják a működő autokratikus rendszer megdöntéséhez. Mellár Tamás
367