Stranica 366 [366]
széről továbblépési lehetőséget jelenthetne a források hatékony és jogszerű felhaszná¬
lásának ellenőrzése, valamint a tisztességes bérek biztosítása egy közös európai mini¬
málbér-módszertan kidolgozása révén. E két eszközzel csökkenthetőek volnának az
egyenlőtlenségek, és megmenthető lenne a kohéziós politika."
Az európai horizontot megtartja, mégis sokkal inkább Magyarországra koncentrál
Mellár Tamás közgazdasági elemzése. Három történeti adatsort vonultat fel, amelyek
az utóbbi másfél évszázad gazdasági fejlődésének sajátosságait reprezentálják. Ezek az
adatok azt igazolják, hogy a történelmi örökség csak behatárolja a jelen lehetőségeit,
de nem jelent abszolút , útfüggőséget", vagyis Magyarország számára — különösen a
rendszerváltoztatás után — adott volt a lehetőség a felzárkózásra. Külön fejezet szól az
1990 utáni két évtizedről, a , félresiklott rendszerváltásról", az elemzés fókuszában
viszont a második és harmadik Orbán-kormány gazdaságpolitikája áll. A szerző meg¬
győzően bizonyítja, hogy a főként Matolcsy György neve által fémjelzett gazdaságpo¬
litika négy alappillére önellentmondásokra és féligazságokra épül. Fontos célként je¬
lent meg például a külföldi tőke megregulázása, amelynek biztosítékát a kormány a
nemzeti burzsoázia kialakításában látta; ennek pozíciói azonban ismét csak külföldről
érkező többletforrások révén tarthatóak fenn. A munkaalapú társadalom programjá¬
ból pedig épp az a lényegi mozzanat hiányzik, hogy a mai gazdaság nem kizárólag a
munkára, hanem az értékteremtésre épül: a hozzáadott érték nem kevésbé lényeges,
mint a foglalkoztatottak száma."
A terminológiai szörnyszülöttként unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika összesség¬
ében egy inkoherens rendszert jelent, amelyben , egyaránt megtalálhatók neoliberális,
újklasszikus és keynesiánus elemek" (így az egykulcsos személyi jövedelemadó, a jólé¬
ti kiadások visszafogása, a munkaerőpiac rugalmassá tétele).? , Az igazi unortodox
gazdaságpolitika nyilván az lehetett volna, ha a kormány kiemelt célnak tekintette vol¬
na a humántőke fejlesztését, és arra építve próbálta volna egy felzárkózási pályára
állítani az országot. "? A szerző megállapítása szerint azonban ennek éppen az ellen¬
kezője történt, mivel a kedvező világgazdasági helyzetet és az uniós támogatásokat a
kormányzat saját hatalmának megerősítésére használta fel. Kibontakozó társadalompo¬
litikai célja egy szűk körű indoktrinált elit kialakítása, a középszinten viszont , öntuda¬
tos és öngondoskodásra képes polgárok helyett alattvalókat akar nagy számban létre¬
hozni, akik ezer szállal függnek a hatalomtól", mindemellett pedig eleve lemond a
társadalom egyharmadát kitevő alsó réteg felemeléséről." Mindez azért jelent súlyos
gondot, mert az ország versenyképességét nem az elit határozza meg, hanem a társa¬
dalmi közép.
Még inkább a 2010 utáni két kormányzati ciklusra fókuszál Kiss Ambrus, és ebben a
nagyításban másként látja a második és harmadik Orbán-kormány egymáshoz való
viszonyát is. Véleménye szerint 2010 után még több területen körvonalazódtak szakpo¬
litikai elképzelések, azonban , a menekiiltkérdés olyan áfium volt politikai értelemben a
Fidesznek, amelynek hatására úgy érezték, minden más szakpolitikai kérdést félre lehet
tenni”;”® innen datálható az ,,elalibizett négy év"."" Az egészségügy területén hiányzott
366