Stranica 355 [355]
OCR
Az író közege a függetlenség Beszélgetés Horváth Viktor íróval, műfordítóval Regényei meseszerű vagy fantasztikus világokat idéznek meg, és ahogyan korábban mondta, a regény az Ön számára is menekülés — mégsem fordul el a közéleti kérdésektől. 2012-ben megnyerte a Litera.hu közéletivers-pályázatát, de A kis reccsben, a Möbionban és a Tankomban is félreérthetetlenek a társadalmi és politikai utalások. Ez mennyire lehet konkrét, és milyen módon válhat közvetlen szerepvállalássá? — Közvetlen szerepvállalássá ne váljon, mert az már egy másik szakma: a politikus. Az aktuális politikai gyiirk6zést követni sem érdemes, nemhogy részt venni benne. Én a tendenciákra és az összefüggésekre szeretek figyelni, a társadalmi mintázatok történeti ismétlődéseire, emberi és intézményi mechanizmusok változásaira vagy változatlanságára, a hatalom retorikájának és a háborús összeomlás esélyeinek összefüggéseire. És persze, ha az ismétlődések fenyegetőek, szóval ha a jelenlegi hatalom működésében rá lehet ismerni olyan korábbi fogásokra, amelyek háborúkhoz és népirtásokhoz, gazdasági bedőléshez és rongált, hazug emberi kapcsolatokhoz vezettek, akkor ideges vagyok, ezek az indulatok így-úgy beszivarognak a regényekbe, és ez kockázatos. Ha didaktikussá, tanító célzatúvá, ítélkezővé válik a szöveg, akkor fércművet csináltam. Ha fölékerülök, könnyű, távoli, ironikus és önironikus hang lesz ebből a méregből, akkor szervessé válik, és jót tesz nekem, mert becsatornáztam és feldolgoztam a közéleti élményemet, és jó az olvasónak, mert miközben önfeledten úszik a mesével, érzi a jelenét is. A szakma történetén úgy látom, hogy természetes az irodalom közéleti érzékenysége. Gondoljunk Janus Pannoniusra, Swiftre, a 18. századi francia írókra, a reformkori magyarokra, vagy Dickensre és Zolára, Adyra, Moriczra, Orwellre — illetve nem is érdemes sorolni, mert az érdekes szerzők szövegeibe beépül a közélet. Az Iskola a határon című regény kilát a korából, és időtlen protokollt fed fel: a katonaiskolában véget ér Merényiék rémuralma, kirúgják őket, erre B.B., akit addig elnyomtak, a nagy felszabadulás után elkezdené kiépíteni a maga új uralmi rendszerét. Ugyanaz a képlet, mint Orwell Allatfarmjaban, ahol győz a disznók vezette forradalom, elkergetik a gazdát, aztán a disznók lesznek az új urak, és a forradalomnak annyi: új mezben visszaáll a régi rend. Pont így jártak Leninék a Szovjetunióban, és nálunk Orbán Viktorék. Mindenesetre az író közege a függetlenség. Ezzel együtt az író jól teszi, ha szól, amikor rémes dolgot lat — az olvasó is jól teszi. 355
