Page 352 [352]
kább a Trianon , visszavétel és restauráció" tónusában hasítanak a Horthy-korszak
műmagyar uralomkiterjesztési hőkölései közepette, miképp a kortárs narratívákban is
teret követelnek. A , vér és anyaföld" ősiségére, örökségére és élesztésére buzduló
nemzetlelkű akarat — bár mutat némi rokonságot az irredenta hajcihővel, árvalányhajas
és turulszínező magassagossag-tudattal... — talán nem mindig volt harmóniában a ple¬
bejusabb néplélekkel, s a , Turul mint a nemzet megmentője" víziókkal, de mégsem
húzódhatott a nemzeti szárnyas végtelenségig mitikus újraéledésének lehetősége mö¬
gé. A neopogány szertartások rendje és programossága éppenséggel a , költői" távol¬
ságot is mutathatná racionális nemzettudat és irracionális nemzetvízió között — de itt, a
kiállítási anyagokon, képernyőkön, fotókon, kegytárgyakon és vizuális citációkon föl¬
sejlő államiság csak kisebb részben tudott ezekig a főhatalmi magaslatokig szárnyalni.
Szinte minduntalan feszengető a kérdés: tényleg nem látták ezek, mennyire nevetsége¬
sek, mosolygenerálók, félelem-gerjesztők mindezzel?
Persze, mindeme nagypolitikai játszmákban és tenger nélküli tengernagyságok egykori
divatkorszakában a nemzetépítő turulisztáni konteók éppúgy hatásosnak és praktikus¬
nak bizonyultak, mint ma, amikor miniszterelnöki szinten folyik a németekkel , közös
múlt" fölemlegetése udvariassági látogatáson, virtuális származásközösség hivatkozása
a , keleti nyitás" színterein, vagy a romániai magyarok támogatások általi megosztása
államhűekre és kozmopolitákra, vagy az európai örökség-hagyomány bakancs-sarokkal
tiprása mint a nyugati métely hárításának kényszere. Napjaink folyamatai persze gyor¬
sulnak, hevesebb lelkesültségre kapcsoltak: már van parlamenti mumusunk, ember¬
forma Ördögünk, kinek kiűzését egykor csak megkezdte az államiság szimbólumát
teljes díszében körbejáró sámán szertartása a Szent Korona parlamenti installalasakor,’
de most már pártállami szintűvé lett a Gonosz, a Satan, és talpnyaloinak ünnepélyes
kiűzési esélye a Parlament deszakralizált teréből valamely rózsafüzér által is." Az ér¬
zelmek pszichológiája, a szimbolikus politika saját üdv-tere olykor kevéssé a lírai köl¬
tők, sokkal többször a politikai haszonlesők birodalmának alapzatává tud lenni. A mű¬
hegyek építés-hagyománya és a politikai vallás kultuszépítési eszköztárának beemelése
önnön tárgyi és történeti közegébe — vitriolos humorral fűszerezve a kiállítás helyszí¬
nén, sőt éppen az egykor pártállami kultuszépítő intézmény, a volt Párttörténeti Intézet
termeiben és archív anyagainak most épp költöztetésre váró közegében. ..! — szinte alig
mást tükröz, mint a valódi változásra képtelen, adaptálódni reménytelen államegyházi
erőfölény kétes behódoltatását a primer politikai szolgaságba, meg az önreflexió nélkü¬
li politikai hitvallások örökérvényű pragmatikusságát.
Ahol ugyanis az újpogány létforma és világkép az államvallás szerepét is betöltheti
akár, ahol a Trianoni Békeszerződés után megcsonkított Magyarország gyásza a mű¬
sziklák és műmagyarok tobzódásába képes csak frusztracidit elrendezni, ott a Turulnak
is juthat érdemi főszerep. A nemzetmentő, államéltető, elitkonzerváló, békemilitarizáló
szárnyas nemcsak a műhegyek lakosa lehet a jövőben, de talán a parlamenti tornyok, a
budavári sétányok, a királyi díszparkok (ős)lakója, és a meritokratikus elit háziszárnya¬
sa 15. Ezt ugyan KissPál nem közvetlenül sugallja, de nem is igyekszik lebírni a (ma¬
gyar) trilógia kifutásának, meglengetésének és győzelemre futtatásának asszociatív
352