Page 327 [327]
OCR
gyermekeiket a beilleszkedés lehetőségéből. Nem szabad azonban összemosni az integrációs problémákat az egymás mellett éléssel sem. Azok a bevándorlók, akik nem akarnak beilleszkedni, a széleskörű szabadságjogokat nem tudják adaptálni életvitelükbe, azok között is vannak, akik a békés egymás mellett élést választják. Az iszlám mint vallás, integrációt akadályozó hatását illetően tehát nem lehet egyértelmű párhuzamot vonni, de elvetni sem. A vallás befolyása erős, de az okokat vizsgálandó szélesebb spektrumú kitekintés szükséges. Az integráció és a családok helyzete Az integrációt a három legfontosabb társadalmi pillér mentén szükséges megvizsgálni. Ezek közül első helyen a családok helyzete, ezen belül kiemelten a nők helyzete vizsgálandó, majd az oktatás és a munkaerőpiac. Az Afrikából és Ázsiából érkező muszlim bevándorlók társadalmi normáiban a nők helyzete sok esetben hátrányosabb, mint férfi társaiké. Ha az elnyomás egy kultúra része lehet, minden egyes generációval csak mélyíti a kisebbségi közösség és a demokratikus befogadó társadalom közötti szakadékot. A migráns hátterű muszlim nők társadalmi helyzetével és jogaival foglalkozni nem pusztán emberjogi kérdés. A nők a család alappillérei, összetartói, a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődésének letéteményesei. Ha a nőket elnyomják, iskolázatlanok maradnak és pszichológiailag sivár életet kényszerülnek élni, annak a gyermekeik látják kárát. Ha a lányok azt a nevelést kapják otthon, hogy a nő másodrendű, kötelezettségeit családja — jobbára annak férfi tagjai — szabják meg, akkor ezt az attitűdöt viszik tovább a felnőtt életükbe, és adják tovább gyermekeiknek is. Ezáltal az önállóságtól, az emancipációtól csak még messzebb kerülnek. A becsület és szégyen kettőssége mentén létező törzsi gondolkodásmód nem lehet egyetlen identitásőrző kultúra alapja sem. Ha a fiúgyermek azt látja, a nemek között megkülönböztetés van az ő javára, lánytestvérei és anyja kisebb értéket képviselnek a közösségben, mint ő, az ilyen fiúgyermek férfi korára megerősödik abban a hitben, hogy a nőket nem szükséges tisztelni, partnerkapcsolataiban törekedni fog az alá-fölé rendeltségi viszonyra és nem fogja megérteni, elfogadni, hogy a férfiak és a nők egyenrangúak. Szent Korán, 4. szúra 11. ,,...4 fiúgyermeket (az örökség elosztásakor) annyi illeti meg, amennyi két leánygyermek része." Így az ilyen családi neveltetésben részesülő fiatalok nem tudnak tartós, az egymás megbecsülésén alapuló férfi—nő kapcsolatokat kialakítani az európai értékrend szerint nevelt társaikkal, a meghatározó különbözőség miatt. Párválasztási lehetőségeik saját közösségükön belülre korlátozódnak, szükségszerűen követve olyan berögzült és közösségük által támogatott viselkedésnormákat, amelyek nem alapelemei az európai, nemek közötti egyenjogúsági normáknak. Ha a nők jól élnek és műveltek, önállóak és egyenrangúak családi viszonyaikban, gyermekeiket is egészséges, az európai családi és társadalmi normáknak megfelelően nevelhetik. Az ilyen nők által felnevelt generációk felelős polgárokká és hatékony munkaerőkké válnak. A nők érvényesülésének első lépése a családban dől el, ehhez azonban magatartásbeli és hozzáállásbeli változások 327
