Oldal 325 [325]
tés azzal kezdődik meg, amikor csupán a különbözőségek alapján előítéletek fogalma¬
zódnak meg és nem jelenik meg a párbeszédre, megismerésre való törekvés. Tovább
nehezíti a problémát az a tény, hogy a bevándorlók gyermekeinek kitörési lehetőségei
elégtelenek. A neveltetés sokszor olyan erőteljes vallási alapokon nyugszik, amely
visszahúzó erővel bír, és a nyugati értékrenddel való ütközés fokozza a szegregációt. A
bevándorlók gyermekeit alacsonyabb iskolázottsági arányok jellemzik, amelyek hátrá¬
nyokat teremtenek számukra a munkaerőpiacra való bejutásban. Ennek nyomán erősö¬
dik a fiatalokban a társadalmi kirekesztettség érzése, a társadalomból való kiábrándu¬
lás, amelyet megerősítenek olyan magánéleti válságjelenségek, mint a munkanélküli¬
ség növekvő tendenciája. A bevándorlók gyermekei szinte számkivetetteknek érzik
magukat. Sok esetben anyaországukkal semmi kapcsolatuk nincs, a nyelvet nem beszé¬
lik, soha nem is jártak ott, már harmadik, negyedik generációs európai állampolgárként
élnek szülőhazájukban, ahol mégis másodrendűnek érzik magukat. A migráns hátterű
fiatalok helyzete határozottan hátrányosabb, elhelyezkedési lehetőségeik rosszabbak,
mint azonos képzési szinttel rendelkező, nem migráns társaiké. Saját közösségükben
már el-elszakadó gyökereik vannak csupán, ám a befogadó társadalomba való beillesz¬
kedésük sem történt még meg. Sérülékenyek a Nyugat kihívásaira, zárt, szigorúbb kö¬
zösségeik és a nyugati szabadság útvesztőiben veszélyeztetettek mind a bűnözés, mind
pedig a támogatás nélküli, téves útkeresés eredményezte radikalizálódás lehetősége
miatt.
A bevándorlás és az iszlám
A szociális, kulturális és identifikációs integráció akadályait tekintve szükséges a be¬
vándorló csoportok jelentős szegmensét alkotó muszlimok külön vizsgálata, kifejezet¬
ten az iszlám mentén. Egy muszlim személy identitása, éljen bár származási országá¬
ban vagy Európában, elsősorban az iszlámhoz kötődik és nem az adott nemzethez.
Ebből adódóan nagyon fontos feltárni az iszlám hitből fakadó, a muszlim ember életét
meghatározó, szabályozó normák hatását. Az iszlám: vallás, jogrendszer, erkölcs, poli¬
tika, ideológia és identitás egyben. Elsődleges forrása a Korán, amely az isteni kinyi¬
latkoztatás, kizárólag Mohamed prófétán keresztül. Az Istenről alkotott kép abszolút.
A Korán egyértelműen leszögezi, hogy az igaz hitűnek a Próféta példája szerint kell
élnie, és egy 21. századi muszlim a 7. században íródott Koránban keresi a választ arra,
hogy hogyan éljen. Az iszlám szó jelentése behódolás az isteni akaratnak. A keresztény
kultúrában a vallás magánügy, vigaszt nyújt, erkölcsi mércét mutat, az iszlámban ezek
mellett, az életet meghatározó szabályrendszert is alkot. A keresztény kultúrában a
vallás átesett a reformáción, felvilágosodott és napjainkra modernizálódott. Az iszlám¬
ról mindez nem mondható el és felmerül a kérdés, hogy vajon össze lehet-e egyeztetni
a demokráciával és a jogállamisággal, vagy képes-e az iszlám önmaga modernizálódni.
Az iszlámvallás azt tanítja, hogy a földi állapot csupán átmenet, egy próbatétel, amit ki
kell állni. A vallási szabályok rendszerében az egyéni szabad választás korlátozott
(kvázi nincs), és változatlan formában közvetítik egy 7. században íródott erkölcsi
325