A bevándorlás történelmi gyökerei és az integráció évtizedes problémái?
A második világháború után vendégmunkások tízezrei indították meg azt a nagy mig¬
rációs hullámot Nyugat-Európába, amely napjainkra is kihat. 1947-ben indult meg az
első hullám, amikor a brit gyarmattartó birodalommal együttműködő, hazájukban a
felszabadulás után , rossz szemmel nézett" indiaiak és pakisztániak telepedtek le Ang¬
liában (British passport-holders). Az 1960-as években a kétoldalú egyezmények ered¬
ményeképp, főleg a Maghreb országokból és Törökországból érkeztek vendégmunká¬
sok, akik a "60-as évek végétől már letelepedni kívántak. Nagyszámú politikai és gaz¬
dasági menekült érkezett a harmadik világból, a szegénység, a természeti katasztrófák,
a háborúk elől, és már ekkor megjelentek a bevándorlás-ellenesség felhangjai és a
kormány szintű letelepedési korlátozások. A sikeresen letelepedetteket az 1970-es évek
végétől az 1980-as évek közepéig családegyesítési törekvéseik jellemezték.
Az 1990-es évektől a legális bevándorlás családegyesítési szándékkal lehetséges,
azonban ez az illegális migráció megindulásának időszaka is.* Az 1960-as évek gazda¬
sági fellendülése nyomán érkezett elsők, modern kori bevándorlók — először mint ven¬
dégmunkasok — befogadásukat olyan gazdasági tényezők motiválták, mint a nehézipar
szükséglete az olcsó, képzetlen munkaerőre. Az országok közötti időszakos megálla¬
podások 6—10—12 hónapos tartózkodásra szóltak, amit az ipar racionalitása változtatott
meg. A három hónapos betanítást követően gazdaságilag indokolttá vált a kiképzett
munkások tartózkodásának meghosszabbítása, akár öt évre. A vendégmunkások zöme
Észak-A frikából, Törökországból és Dél-Ázsiából érkezett, az anyaországok elmara¬
dottabb régióiból. A sokszor írástudatlan, törzsi beidegződésekkel rendelkezők — akkor
még vendégmunkások — többsége egymás közösségét keresve, az európai normákat
elutasítva telepedett meg a nagyvárosok külvárosaiban. A kezdeti szegregáltság maga
után vonta a saját hagyományokhoz való — főleg vallási alapokon nyugvó — ragaszko¬
dást, amely a következő generációk beilleszkedési esélyeit is rontotta. Fontos, hogy a
beilleszkedési kudarc nem egyoldalú folyamat, ezért a másik ok az európai kultúrában
keresendő. A befogadó országok közvéleménye először akkor mutatott negatív érzel¬
meket a , vendégek" iránt, amikor azok letelepedési szándékaik által vezérelve ottma¬
radtak, majd családegyesítési programok keretében , megszaporodtak". Az elmúlt 60
év tapasztalata ezt mutatja, a döntéshozók most mégsem ismerik fel az újkori vándor¬
láshoz ismételten kapcsolódó integrációs gondokat, és a hamarosan bekövetkező csa¬
ládegyesítési követeléseket.
Az európai kontinens országai nemzetállamok, mentalitásban teljesen különböznek pl.
az amerikai , olvasztótégelytől", ahol a bevándorlók munkájából épült fel egy ország,
az Egyesült Államok. Európa országainak saját nemzeti öntudata van, a közösségbe
való természetes tartozás alapja nem állampolgársági, hanem inkább nemzeti érzelmi,
vérségi alapú. Nehezebb befogadni azt, akinek más a bőre színe, idegen a neve hangzá¬
sa és a keresztény kultúrától eltérő vallási alapokon nyugszik istenhite. Ez alapjaiban
nem jelent rasszizmust, kirekesztést, hanem tartózkodást, a hagyományok berögzülé¬
sét, az európai létformához és a keresztény identitáshoz való ragaszkodást. A kirekesz¬