Oldal 313 [313]
önök számára, mert mindannyian vadállatok. Mindaddig, ameddig az emberiség több¬
sége fafejűekből áll, egyesülésük, azaz a társadalom nem lehet más, mint egy alacsony¬
rendű dolog, akár autokratikusnak, szocialistának vagy anarchistának hívják. ""?
Lukács volt e társaságból az egyetlen, aki az általuk megfogalmazott elméleti tétel
szükségszerű következményét is levonta, s ő értette meg elsőként e filozófia konkrét
közéleti szerepét." Lukács az őszirózsás forradalom után nem sokkal belépett a Kom¬
munisták Magyarországi Pártjába, és a tanácsköztársaság egyik vezetője, népbiztosa, a
proletárdiktatúra kultúrpolitikájának irányítója lett."! Szerinte a kultúra a cél, a diktatú¬
ra pedig az eszköz. Ez a gondolat összefügg a Vasárnapi Körben felmerült kultúrakon¬
cepcióval is. Mannheim Károly megfogalmazásában: ,,A kultúra végső tragikuma ab¬
ban van, hogy a kétirányú fejlődés, a léleké és a kultúrobjektumé nem halad párhuza¬
mosan (...) A kultúra mint valami Gólem önálló valóságra ébred s elindul a maga út¬
ján. A lélekhez, az alkotáshoz már csak annyi köze van, mint élősdinek az anyanövény¬
hez, szüksége van rá, hogy élhessen, de nem hajtása annak, nem gyümölcse."
Az élet telítve van az erkölcs és a valóságos tevékenység közötti konfliktusokkal. Lu¬
kács levonja azt a következtetést, hogy a cél szentesíti az eszközt, ezért Kant köteles¬
ség-etikája helytelen. A kötelesség: végrehajtani a bűnt," és az erkölcsi meggondolá¬
sok a kötelesség ellenében lépnek fel, anélkül, hogy a társadalmilag kirótt kötelesség
teljesítését végső soron megakadalyoznank.'’
Lukács az etika területén fejtette ki azt a marxi gondolatot, mely szerint a kapitalizmus
legnagyobb érdeme, hogy megteremtette nemcsak saját bírálatának, hanem megsem¬
313