Stranica 301 [301]
OCR
A , nemek osztalyharca” A közösségek felmorzsolódása és hiánya nemcsak a személyiség alapjául szolgáló kapcsolatokat és értékrendet semmisíti meg, nemcsak az egyén elmagányosodását vonja maga után, hanem megváltoztatja a nemek viszonyát is. Ez a másik jelentős törésvonal, amely már épp úgy jelen van a kulturális mitológiában, mint az individualizmus térhódítása a közösségek rovására. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy napjainkban a férfi-nő viszonylatban, a ,, nemek osztályharcában" folyik az egyik leghevesebb vita, amely kilépve a különböző értelmezési keretekből, hovatovább a társadalmi reprodukció alapjait, az élet folyamatosságának fenntartását veszélyezteti. A hagyományos kulturális mítoszok szerint a két nem kezdettől fogva létezik és e kettősség nélkül semmi se lenne. E mitológia szerint a párok kettőssége a világmindenség kettősségét tükrözi, amely nélkül nincs mozgás, nincs haladás. Ez a kettőség, a két pólus ott van mindenben: a nappalokban és az éjszakákban, az égben és a földben, a tűzben és a vízben, az anyagban és a szellemben, az értelemben és a szeretetben. Kínában a Jin és Jang kettősségéről beszélnek, az egymás kiegészítő és egymással harmóniában levő örök princípiumokról. E szerint a Jang a világosság, a melegség, a magasság, az aktivitás, a férfiasság princípiuma, a Jin pedig az árnyék, a hideg, a mélység, a pas-szivitas, a befogadás, a nőiség princípiuma. Nagyon fontosnak tartották, hogy ne mossuk össze a kettőt! Aki nőnek születik, annak az a feladata, hogy női mivoltát a maga teljességében megélje, és fordítva, a férfinak is vállalnia kell a rá háruló férfias szerepeket. Mindebből — a kulturális mítosz szerint — az következik, hogy csak akkor működhet harmonikusan egy kapcsolat, ha mindkét fél harmóniában él saját nemiségével. Nos, a mai modern európai kulturális mitológia szerint ennél elfogadhatatlanabb elképzelés nem létezik. Simoné de Beauvoir szállóigévé vált mondata szerint ,,/a/z ember nem születik nőnek, hanem azzá válik"." Vonatkozik ez a férfiakra is. Az új mitológia — az egyenlőség és a nemi egyenjogúság szellemiségében — értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését. Korunk felfogása szerint az egyénre kell bízni a döntést, hogy mikor melyik nemhez tartozónak vallja magát, s hogyan viszonyul saját nemiségéhez és a másik nemhez. Akkor és attól számit ma , modernnek" valaki, ha igényt formál rá, hogy szabadon eldöntse, hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít-e kapcsolatot. De dönthet úgy is, hogy egy , harmadik nemhez" tartozik, magyarán , nemtelen" ember. A több mint fél évszázados ideológia elszánt harcot vív, hogy bevezesse a , társadalmi nem" fogalmát, háttérbe szorítva a biológiai nemiséget. Ennél fogva a gender — a mai modern európai kulturális mitológia — ellenez mindent, amely különbséget tesz a férfi és a nő hivatása, magatartása, érzelmi és intellektuális beállítódása terén, vagy a férfinő kapcsolatban, a házasságban, a családban betöltött szerepek között. Napnál világosabb, hogy a , nemek osztalyharca” mögött politikai és ideológiai célok húzódnak, amelyek voltaképpen egy átfogóbb hadművelethez kapcsolódnak, az egyén és a közösség viszonyával kapcsolatosak. Politikai és ideológiai céloktól függetlenül nem az egyik, vagy másik meglátást akarom értékelni, hanem arra a folyamatra és tár301
