Oldal 300 [300]
test a mesterségessel, a költségeset az olcsóval, a bonyolultat az egyszerűvel kell fel¬
cserélni. A valós világot a másolattal, a márványt a forgácslappal, a fát a műanyaggal,
az irodalmat az újságírással, az újságírást a , gyorshírekkel". A kultúrát a szórakozás¬
sal, a zenét a dübörgő zörejekkel, a hegyeket a gépi felvonókkal, a férfit a nővel. És így
tovább. Az anyákat a béranyákkal, az emberiséget a ,,poszt-emberiséggel’”’...
A klónok tusakodása
Ezzel elérkeztünk az első jelentős társadalmi törésvonalhoz, amely napjainkat jellemzi.
A globalizálódás felmorzsolja a kisközösségeket, az embert emberré formáló kultúrá¬
kat, megannyi, egymással felcserélhető atommá silányítva az egyéneket. A hagyomá¬
nyos kultúrákban az egyén a kisközösségek egész sorához tartozott: szakmai, helyi,
vallási, nyelvi közösséghez. Ezen kívül sokféle szerepet töltött be, így ki-ki joggal
érezhette úgy, hogy fontos helyet tölt be mások életében. Mindenki különbözött a töb¬
biektől, személye, tudása pótolhatatlan volt. Ebből adódóan a hagyományos kultúrák¬
ban nem csak hogy mindenki értékesnek tartotta magát, hanem bizonyos vonatkozás¬
ban személyét és életét mindenkinél előbbre valónak is tartotta. Nem azért, mert na¬
gyobb hatalmat sajátított ki magának, több pénze volt, vagy nagyobb hírnévre tett
szert. Az előnyét mindenki a különbözőségében találta meg. Ettől lett az egész kultúra
színesebb, minden egyes ember értékesebb. Most, a közösségek szétesésével ennek az
ellenkezője játszódik le. A pénz és a hatalom maga alá gyüűr minden értéket, azt is
mondhatnánk, hogy megsemmisít minden személyiséget. Az élet az egymással felcse¬
rélhető klónok tusakodásává válik, értelmét és célját veszti, illetve a hatalom- és pénz¬
szerzésen kívül nincs más értelme. Kivételt talán azok a kevesek képeznek, akik abban
különböznek másoktól, hogy nyitott szemmel járnak, semmit nem tekintenek természe¬
tesnek, magától értetődőnek. Mindenre rácsodálkoznak, rákérdeznek, a lényegtelennek
tűnő dolgoknak is nagy fontosságot tulajdonítanak. Számukra az élet a kimeríthetetlen
lehetőségek forrása, ellentétben a szellemileg rest emberekkel, akik szolgai hozzáállá¬
suk miatt elvesztik szellemi szabadságukat, egész életükben vakon tapogatódznak, s
csak azt látják, amit eléjük raknak.
A közösségek térvesztése és az individualizmus térhódítása következtében az elmagá¬
nyosodás lesz a következő évtizedek egyik legsúlyosabb társadalomlélektani kihívása.
Az elmagányosodás egyaránt érint fiatalokat és időseket, férfiakat és nőket. A társa¬
dalmi nyilvánosság és az illetékes szakágak kizárólag azt hajlandóak tudomásul venni,
hogy ez az idős személyek problémája. A megváltozott külső körülmények miatt ők
természetszerűen maradnak magukra, és kénytelenek elköltözött gyerekeik, esetleg
elhunyt házastársuk nélkül, egyedül boldogulni. Ami azonban most látszólag csak az
idősebb generáció problémája, az csak a jéghegy csúcsa. Maholnap minden korosztály¬
ra ez a sors vár, elkerülhetetlen, hogy minden autonóm embert mint individuumot tár¬
sadalmilag támogatni kelljen a társas kapcsolatok létesítésében. A társtalanság, az 170¬
láció lelki jólétünket veszélyezteti. Ez a , hiánytünet" az anyagi jólétnél is jobban meg¬
határozza szellemi, mentális és fizikai állapotunkat.
300