Oldal 281 [281]
Szándékos vakság környezeti ügyekben —
és ahogyan visszanyerhetjük látásunkat
Erdős László
Ma már szinte unalomig ismételt közhelynek számít, hogy az emberiség túlnyomó
többségének életmódja fenntarthatatlan. Az általunk létrehozott nyugati civilizáció,
amely ma már a bolygó nagy részét uralja, kizárólag a jövő nemzedékek, a szegény
népek, a természet és a nem-emberi élőlények kizsákmányolása révén tud létezni —
még ideig-óráig. Hatásunk ma már globális léptékben is olyan nagy, hogy számos ku¬
tató (köztük a Nobel-díjas légkörkutató, Paul J. Crutzen) új földtörténeti korról, az
antropocénről beszél.!
De ha mindez napjaink tájékozott polgárai számára közismert, akkor mi akadályozza
meg a váltást? Miért rohanunk teljes gőzzel a szakadék felé? És miért nincs komoly
foganatja a környezetvédők, természetvédők és állatvédők újra és újra felhangzó, már¬
már unalomig ismételt figyelmeztetéseinek?
Persze a pozitív folyamatok tagadhatatlanok. Az a tény, hogy sok szó esik a zöld
ügyekről, már önmagában is eredménynek tekinthető. A környezetkímélő technológiák
szédületes gyorsasággal fejlődnek. Egyre nagyobb az igény az olyan termékekre, ame¬
lyek sem egészségünket, sem környezetünket nem károsítják. Néhány szomorú kivétel¬
től eltekintve világszerte jellemző a környezet-, természet- és állatvédelmi jogszabá¬
lyok szigorodása. Összességében mégis túl lassúnak tűnik a változás, és a helyes
irányba tett lépések legfeljebb a szakadék felé való száguldás gyorsulási ütemét fogják
vissza némileg.
Politikai síkon a változás hiánya könnyen magyarázható. A politikusok többsége nyil¬
vánvalóan rövid távon gondolkodik, legfeljebb egy-két ciklusra tekint előre. A sikert a
közvélemény-kutatási adatokkal és legfőképpen a szavazatok számával mérik, nem
pedig a valós eredményekkel. A problémák megoldása ebből a szempontból nem kifi¬
zetődő. A választók félretájékoztatása sokkal egyszerűbb és hatékonyabb módja a sza¬
vazatszerzésnek, mint bármilyen valós teljesítmény elérése. A helyzetet tovább rontja a
politikában szinte általános kontraszelekció, amely miatt a fontos pozíciók többségét
képzetlen és érdektelen emberek töltik be. Különösen jellemző ez a környezeti ügyek¬
re, ahol olyanok kerülhetnek döntési helyzetbe, akik a zöld ügyekhez közömbösen,
vagy akár kifejezetten ellenségesen viszonyulnak. Ennek hatása érezhető a teljes állami
zöld szférában, hiszen a szakemberek közül, aki csak teheti, hanyatt-homlok menekül
ebből a közegből.
281