Page 254 [254]
iből fordító Emőd Tamással." A kutatás megkezdte temesvári (irodalmi) kapcsolatainak
p
feltárását, németnyelvű verseinek gyűjtését. Egyszóval: a baráti, a későbbi emlékezé¬
sekből" kitetszően, másfelől a modernség meghonosításáért, elfogadtatásáért küzdő
személyiségek közös céljaiban tetten érhető kapcsolatok a több irodalomban való részvé¬
telben tárgyiasultak, Manojlovié többnyelvűsége, otthonossága a szerb, a német és a
magyar irodalomban a nagyváradi és a temesvári szerzőkkel való szövetségben doku¬
mentálódott. Ez a fajta többnyelvűség tette lehetővé, hogy Manojlovié ne külső résztve¬
vőként legyen részese egy olyan szerveződésnek, amely ugyan a magyar irodalmi mo¬
dernség áttörését szorgalmazta, de amely a magyarul olvasó-értő nem-magyar írástudók
számára nem kevés tanulságot hozott. Ugyanakkor a két- és többnyelvűség nem pusztán
a szerb modernség képviselőinek megkülönböztető sajátossága, Todor Manojlovié mel¬
lett például Veljko Petroviénak, aki csak egy darabig haladt együtt az irodalom és iro¬
dalmi gondolkodás megújításán munkálkodókkal (például Adyval), hanem hasonló je¬
lenségek a magyar művelődést is jellemzik: Zalai Béla magyar írói körökből indult,
hogy a német nyelvű bölcselet művelője legyen, Balázs Béla és Lukács György későb¬
bi nagyívű pályáját a német kultúrában német egyetemi stúdiumaival, elmélyülését a
német irodalomban magyar nyelvű esszéivel alapozta meg. És általában: a magyar
irodalmi modernség a világirodalom újfajta szemléletével, a maga válogatási ajánlatai¬
ban igazolta saját modernségének jogosultságát, akár a szerb. Természetesen jókora hiba
volna, ha a szerb-magyar érintkezésekre, tipológiai analógiákra szűkíteni a két irodalom
modern irányzatainak értelmezését és értékelését, a szerb irodalomban a magyar tényező
azonban jóval fontosabb szerepet játszik, mint ahogy az a szerb kutatások egy jelenté¬
keny hányadából kitetszene, ellenben a magyar irodalomtörténetnek egy szintén számot¬
tévő része teljesen elhanyagolja a regionális nézőpont érvényesítését, és pusztán a francia
és/vagy osztrák jelenségekhez méri, azokkal hozza összefüggésbe a magyar modernség
alakulástörténetét, nem is szólva a kétnyelvűség, kettős otthonosság, általában a szűkebb
értelemben vett nemzeti irodalmon túllépő, transznacionális kérdéseket fölvető szerzők
több (irodalmi) alrendszerbe sorolhatóságáról.
E két problémahalmazt végiggondolva, néhány esettanulmány fölvázolásával érzékel¬
tetném a kontaktológiai kutatások lehetőségét, illetőleg a szerb—magyar analógiák
elemzésének talán célszerűbbnek ígérkező módját.
1) A Budapesten helyet kapó szerb intézmény, a Tököliánum (Tekelijanum) az örök¬
hagyó, magyar nemességét őrző Sava Tekelija-Popovié szellemében biztosította egy¬
részt a magyar fővárosban tanuló szerb egyetemi hallgatók részére a szálláslehetőséget,
másrészt, hogy megőrizhessék szerb identitásukat." A budapesti egyetem különböző
fakultásain hallgatói státusban lévő diákok így alaposan megismerkedhettek a magyar
kulturális tudományos élet eseményeivel, a rendkívül magas színvonalú orvosi és jogi
képzés a tudományszak legújabb európai eredményeit közvetítette. 1878 és 1914 kö¬
zött 167 hallgató fordult meg az intézményben, innen került ki a vezető szerb értelmi¬
ség jónéhány kiemelkedő képviselője, Radivoj KaSanin matematikus, Marko Maletin, a
Letopis szerkesztője, Tihomir Ostojié irodalomtörténész, a Matica titkára, Jovan Pav¬
lovié publicista, Veljko Petrovié. Nem egy orvos és joghallgató iratkozott be a szla¬
254