Stranica 236 [236]
történelemmel és művelődéstörténettel. Ráadásul az ukránok 1991 után nem is tettek
különösebb erőfeszítéseket ennek a térségnek a fejlődéséért, az csak hanyatlott.
Ami Kárpátalját illeti, amíg a nyelvhasználat kérdése nem került előtérbe, helyi szinten
nem volt igazán lényeges, hogy melyik politikai közösséghez fog tartozni Ukrajna,
mert ennél a béke fenntartása mindig is fontosabb volt. Amikor a Délvidéken és a Fel¬
vidéken verték a magyarokat, büszkén mondhattam a kárpátaljai helyzetről érdeklődő
ismerőseimnek, hogy ilyen szempontból mi vagyunk a legszerencsésebbek, mert Kár¬
pátalján annyi nemzetiség él évszázadok óta, hogy szinte értelmetlen a kérdés, kinek
mi az anyanyelve, mi a nemzetisége. A mai helyzet számunkra, és a Kárpátalján ma¬
radt rokonaink számára teljesen szokatlan: ami addig természetes volt, az most bűnné
vált.
Fedinec Csilla Igaz ugyan, hogy az ukrán államiság története meglehetősen hézagos,
legfeljebb államkezdeményekről beszélhetünk, és a független Ukrajna csak 1991 óta
létezik, de az nem igaz, hogy az ukrán népnek ne lenne több évszázados, nagyon színes
története. De az a fajta nemzetállamiság, amit az ukránok 1991-ben tulajdonképpen
örökül kaptak a Szovjetuniótól, új volt a számukra, és a határokon belül élő etnikumo¬
kat nagyon nehéz volt összebékíteni. Azt látni kell, hogy ez nem egy ,,multikulti” or¬
szág: nagyon sok náció lakja, de az ukránul és oroszul beszélők összessége meghaladja
a lakosság 95%-at, az összes többi etnikum létszáma összesen sem éri el a népesség
5%-at. Ez utóbbiak közül a magyarság a 2001-es népszámlálás és egy tavaly megejtett
, árnyéknépszámlálás" szerint 130—-135 ezer fő körül mozog (ez az összlakosság 0,3%¬
át jelenti), míg a krími tatárok kétszer ennyien vannak.
Ráadásul a kevesebb mint 5%-ot kitevő kisebbség jelentős része nem is beszéli az
anyanyelvét. Például érdektelen kérdés az, hogy vannak-e lengyel iskolák, mert nin¬
csen lengyel gyermek, aki oda járna; legfeljebb vasárnapi iskolák működnek. Sot, a
krími tatárok orosz anyanyelvűek. A 250 ezer krími tatárnak az ukrán időszakban ös-¬
szesen nyolc iskolája volt, és abból is négyet bezártak az oroszok, mert nincs beiratko¬
zó tanuló, annyira kevesen beszélik már a krími tatár nyelvet. Lényegében csak három
olyan nemzetiség , látszik" a térképen, amely nagy arányban beszéli a saját nyelvüket:
az oroszok, a románok és a magyarok.
Az irányítja a figyelmet a kisebbségekre, hogy — ami Európában elképzelhetetlen —
Ukrajnában államnyelv csak az alkotmány szerint van, a valóságban nem létezik, mert
sokan egyáltalán nem beszélik. A jelenlegi belügyminiszter minden fórumon oroszul
nyilatkozik, ukrán szavakat keverve a beszédébe, lévén hogy nem tud ukránul. Ezt a
helyzetet szeretné megoldani az ukrán állam, egyetlen törvénnyel kötelezővé téve az
ukrán nyelv ismeretét.
236