Oldal 228 [228]
, hármas autondmiatervezettel” eldalltam,'? sokan a szememre vetették, hogy túl bo¬
nyolult a tervezet, az emberek nem értik, a szerbek meg félnek tőle, rosszallják, mert
számukra az , autonómia" szó mást jelent: szeparatizmust, elszakadást, szembenállást.
Magyarázkodtam, ahogyan tudtam.'* Többször elmondtam, hogy az autonómia lenne
az a közjogi keret, amely — elvileg — hosszú távon lehetővé tenné a magyar identitás
megőrzését. Csakhogy az identitás fogalma is új volt, az egyszerű ember számára
semmit sem mondott. A beszélgetések során gyakran nekem szegezték a kérdést: konk¬
rétan nekem milyen hasznom lesz az egészből? Különböző társadalmi csoportok, réte¬
gek, régiók, települések, nem mindig ismerték fel az autonómiában az érdekérvényesí¬
tés lehetőségét. Miután valahogyan megértették, hogy az autonómia nem azt jelenti,
hogy az állam mindenből többet juttat majd mindenkinek, hanem hogy együttesen le¬
hetőséget kapjunk anyanyelvünk és kultúránk megőrzésére, sokan a továbbiakban nem
tulajdonítottak fontosságot a kezdeményezésnek. Ez talán érthető is, hiszen a rendszer¬
váltás a térség népeinek elsősorban a , jobb élet" ígéretét, és nem a nemzeti megújho¬
dás lehetőségét jelentette. A vajdasági magyarságot sem a nemzeti közösség megerő¬
södése és felemelkedése érdekelte, hanem a nyugati jómódú kapitalista élet lebegett a
szemük előtt. Azok az emberek, akik a magyar autonómiától csörgő pénzt reméltek,
csalódottan hallgatták az arról szóló fejtegetésemet, hogy már az is előrelépést jelent,
ha saját kezünkbe vesszük az állami gondoskodás és újraelosztás fogyatkozó eszközeit.
Mint az autonómia gondolatának egyik kezdeményezője és szószólója, be kell ismer¬
nem, hogy a tervezet kollektív kiállás hiányában , koraszülöttnek" bizonyult.
A rendszerváltás úgy ért bennünket, hogy a kollektív tudat nyomokban ugyan még
megvolt a magyar nemzetrészekben, de ez a kollektív érdekérvényesítéshez kevésnek
bizonyult. A határon túli magyarság nem ismert olyan társadalmi egyesülési módot,
amely a nemzeti tudat feladását ne követelte volna meg az egyéni boldoguláshoz. Az
etnikai önszerveződéssel, önrendelkezéssel, önkormányzatisággal kapcsolatos ismere¬
tek — tapasztalatok — hiánya mellett súlyosan érintett bennünket a médiatámogatás
elmaradása, de a félelemkeltés és riogatás, a félreértelmezések, találgatások is csök¬
kentették a helyi és nemzeti érdekek melletti kollektív kiállás fontosságának felismeré¬
sét. Kétségtelen, hogy nagyobb médiatámogatással, a magyar értelmiség hathatósabb
szerepvállalásával talán sikeresebb lett volna az autonómia eszméjének társadalmi be¬
ágyazása.
Előre-, vagy visszalépés?
Az első szabadon választott magyar kormány abból a (hamis) előfeltevésből indult ki,
hogy , az európai politikában fokozatosan előtérbe kerül a kisebbségek ügye", és
lehetőség nyílik a kisebbségben élő magyar nemzetrészek önszerveződési törekvéseire,
amelyek majd fontos részét képezik a térség tarsadalmi—politikai átszerveződésének.
Ebbe a folyamatban illeszkedtek volna bele a különféle magyar autonómia-törekvések.
Ezek az álmok, tudjuk, kútba estek. A nemzetközi politika merőben más irányt vett. A
mai Európai Unió törekvései szinte semmiben sem emlékeztetnek a tíz, húsz, vagy
228