Stranica 223 [223]
táron túli magyarok Trianon óta dédelgetnek magukban, egyáltalán teljesíthetők-e?
Szembe tudunk-e nézni azzal a ténnyel, hogy , az erdélyi magyar kisebbség tagjai ke¬
vés eséllyel maradhatnak meg magyarnak Romániában, ha úgy szocializálódnak,
mintha Magyarországon élnének"? — kérdezi Salat Levente." Azt gondolom, hogy a
fennmaradás esélyeinek megkérdőjelezése jogos a többi határon túli magyar közösség
esetében is. Az elszakított nemzetrészek , szocializációjára" vonatkozó megállapítást
azonban szerintem aligha lehet a sajátos kisebbségi körülmények magyarázataként
elfogadni. A magyar nemzetrészek megmaradását nem az veszélyezteti, hogy társa¬
dalmi szocializációjuk során nem , idomulnak" kellőképpen a sajátos romániai (szerbi¬
ai stb.) viszonyokhoz, hanem, hogy magyarként nem hagyják őket élni, ők viszont
ennek ellenére magyarként kívánnak élni. Itt nem a más nemzetiségen van a hangsúly.
Nem az a baj, hogy a románok, szerbek mások, mint a magyarok, vagy hogy a magya¬
rok nem érzik jól a románok (szerbek stb.) között magukat, vagy nem tudják közöttük
föltalálni magukat, hanem hogy a román (a szerb stb.) állam tudatosan — politikai, gaz¬
dasági, kulturális — akadályokat gördít a kisebbségek (mint kollektívák) útjába. Semmi
okunk ennek vagy annak a politikusnak a jó szándékában kételkedni, a közösséget
hátrányosan érintő törvények miatt azonban számos erdélyi, vajdasági magyar dönt
szülőföldjének elhagyása mellett, mert az állam részéről tapasztalt idegenkedést, ha¬
talmi dölyföt a maga részéről sérelmesnek érzi, sőt: elviselhetetlennek tartja. Nem az a
gond, ahogyan Salat Levente véli, hogy a magyarok képtelenek Romániában (Szerbiá¬
ban, Ukrajnában stb.) megtalálni azt a világot, amelyet Magyarország kínál számukra,
hanem hogy az említett államok nemzeti hovatartozásuk miatt velük szemben eleve —
tudatosan és célzatosan — hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak.
A hátrányos megkülönböztetés kapcsán félreérthető, sőt félrevezető azt a lelki habitust
kifogásolni, amely az anyaországban természetes a magyar emberek számára, mond¬
ván, hogy Romániában (Szerbiában stb.) más világ van. A gondot az jelenti, hogy az
állam nem tehet különbséget az emberek között hitük, nyelvük, tudatuk, szokásaik
alapján, akkor sem, ha azok kollektivitasukhoz ragaszkodnak. Ha mégis különbséget
tesz, ebből nem az következik, hogy hibádzik az emberek identitása, hogy nem megfe¬
lelő a szocializációja, hanem hogy az állam bizonyos embercsoportok szükségleteit és
sajátos érdekeit rosszul kezeli, sőt: megbosszulja.
Perverz nemzetközi jogrend
Ha jól értem, Salat Levente a határon túli magyar kisebbséggel kapcsolatban az ,,ott¬
honosság-érzés" hiányáról beszél. Ez az érzés azonban korántsem az uralkodó nemzet¬
hez , igazodó" szocializáció , hiányosságainak", hanem a hatalom arroganciájának a
következménye. Ebből kifolyólag elsősorban nem a román (a szerb stb.) többséggel
kialakított és fenntartott mindennapi emberi kapcsolatok sérelmesek a magyar kisebb¬
ség számára, hanem a hatalom arroganciája az, ami elviselhetetlenné teszi a helyzetet.
Az arrogancia viszont a hatalom természetéből fakad, ami megzabolázható, s amelynek
a nemzeti sajátosságokhoz semmi köze.
223