Oldal 221 [221]
OCR
Ismétlem, embert próbálóan nehéz feladat a magyar kisebbségeket személyes érdekeltség híján valamiféle előremenekülő identitás megfogalmazásának ügye mellett felsorakoztatni. Az identitás kérdése jószerével csak mint elvont fogalom kerül szóba, cseppfolyós és bizonytalan, amelybe kapaszkodva nehéz a gyakorlati problémákat áthidalni. Nemzetben gondolkodó értelmiség híján viszont már észre sem vesszük, hogy az átélt társadalmi és egyéni tapasztalataik alapján az emberek mindennél többre kezdik becsülni személyes függetlenségüket, autonómiájukat, még inkább egzisztenciájukat. Látnunk kell, hogy az önreflexióban jóval kifejezettebb a személyes érdekeltség, mint a szociális és nemzeti identitáselemek, amelyek egyre több bizonytalanságot és kétértelműséget rejtenek magukban, ami a kisebbségek kínos útkeresésében szinte kézzelfoghatóvá teszi a magyar közösségek atomizálódását, dezintegrációját, szétesését. Hogyan és miként is tudnánk ezeket a negatív folyamatokat kedvező irányba terelni? Vannak, akik abban látják a kisebbségi közösségek tévelygésének (úttévesztésének) az okát, hogy demokrácia hiányában nem jött létre a politikai és szellemi élet belső nyilvánossága, amely lehetőséget kínálna az eltérő nézetek szembesítésesére. Lényegében véve azt fájlalják, hogy a körülmények folytán elmaradt, vagy félbeszakadt az értelmezési közösségek kialakulása, amelyek szisztematikusan reagálhattak volna a vajdasági magyarság társadalmi dinamikájának alakulására." Tény és való, hogy az a (kisebbségi) politika, amely nem számol az emberek tömegessé összegződő személyes dilemmáival, önmeghatározási problémáival, önmaga lehetőségeit is korlátozza. Tanácsos tehát figyelembe venni azt a folyamatot, ami a (kisebbségi) társadalom mélyrétegeiben Zajlik. Elsősorban a személyes identitason belüli változásokra, az egyéni sajátszerűségekre gondolok. A modern demokrácia sem nélkülözheti a tömegek akaratát, ennek ellenére a társadalmi azonosságtudat kialakításában és fenntartásában az autentikus nemzeti értelmiség kulcsszerepet játszik. A magam részéről ezért tartom legnagyobb gondnak azt, hogy a határon túli magyarságnak nincs ,, a saját véréből való és lelkével azonosult" értelmisége, illetve akik vannak, azok magukra hagyva, politikai ellenszélben próbálnak boldogulni, utat törni maguknak. Másként fogalmazva, szellemi honvédelemre, a közösségért felelősséget vállaló, nemzetben gondolkodó értelmiségre volna legnagyobb szükség. Kollektív és egyéni jogok A megfelelő értelmiségi réteg hiánya gondot jelentett már a rendszerváltás elején is, a célok megfogalmazásakor. Utólag úgy tűnik, hogy ezen könnyen túltettük magunkat. Salat Levente írja, hogy egyenesen csodaszámba ment az a gyorsaság, amivel az erdélyi magyarság a romániai fordulatot követően megszerveződött, s hogy az RMDSZ, amely egyszerre volt különböző ideológiai platformokat magában foglaló ernyőszervezet, sikeresen ötvözte magában a párt központi vezetését és a területi képviseleteket. Ugyanakkor hatékonyan mozgósította a választópolgárokat és szép eredményeket ért el a választásokon, ami nagy előnyt biztosított számára a kinnal-bajjal kialakuló romániai többpártrendszerrel szemben. Ez a helyzeti előny azonban hamar semmivé foszlott, írja 221
