Oldal 221 [221]
Ismétlem, embert próbálóan nehéz feladat a magyar kisebbségeket személyes érdekelt¬
ség híján valamiféle előremenekülő identitás megfogalmazásának ügye mellett felsora¬
koztatni. Az identitás kérdése jószerével csak mint elvont fogalom kerül szóba, csepp¬
folyós és bizonytalan, amelybe kapaszkodva nehéz a gyakorlati problémákat áthidalni.
Nemzetben gondolkodó értelmiség híján viszont már észre sem vesszük, hogy az átélt
társadalmi és egyéni tapasztalataik alapján az emberek mindennél többre kezdik be¬
csülni személyes függetlenségüket, autonómiájukat, még inkább egzisztenciájukat.
Látnunk kell, hogy az önreflexióban jóval kifejezettebb a személyes érdekeltség, mint
a szociális és nemzeti identitáselemek, amelyek egyre több bizonytalanságot és kétér¬
telműséget rejtenek magukban, ami a kisebbségek kínos útkeresésében szinte kézzel¬
foghatóvá teszi a magyar közösségek atomizálódását, dezintegrációját, szétesését.
Hogyan és miként is tudnánk ezeket a negatív folyamatokat kedvező irányba terelni?
Vannak, akik abban látják a kisebbségi közösségek tévelygésének (úttévesztésének) az
okát, hogy demokrácia hiányában nem jött létre a politikai és szellemi élet belső nyil¬
vánossága, amely lehetőséget kínálna az eltérő nézetek szembesítésesére. Lényegében
véve azt fájlalják, hogy a körülmények folytán elmaradt, vagy félbeszakadt az értelme¬
zési közösségek kialakulása, amelyek szisztematikusan reagálhattak volna a vajdasági
magyarság társadalmi dinamikájának alakulására." Tény és való, hogy az a (kisebbsé¬
gi) politika, amely nem számol az emberek tömegessé összegződő személyes dilemmá¬
ival, önmeghatározási problémáival, önmaga lehetőségeit is korlátozza. Tanácsos tehát
figyelembe venni azt a folyamatot, ami a (kisebbségi) társadalom mélyrétegeiben Zaj¬
lik. Elsősorban a személyes identitason belüli változásokra, az egyéni sajátszerűségek¬
re gondolok. A modern demokrácia sem nélkülözheti a tömegek akaratát, ennek ellené¬
re a társadalmi azonosságtudat kialakításában és fenntartásában az autentikus nemzeti
értelmiség kulcsszerepet játszik. A magam részéről ezért tartom legnagyobb gondnak
azt, hogy a határon túli magyarságnak nincs ,, a saját véréből való és lelkével azono¬
sult" értelmisége, illetve akik vannak, azok magukra hagyva, politikai ellenszélben
próbálnak boldogulni, utat törni maguknak. Másként fogalmazva, szellemi honvéde¬
lemre, a közösségért felelősséget vállaló, nemzetben gondolkodó értelmiségre volna
legnagyobb szükség.
Kollektív és egyéni jogok
A megfelelő értelmiségi réteg hiánya gondot jelentett már a rendszerváltás elején is, a
célok megfogalmazásakor. Utólag úgy tűnik, hogy ezen könnyen túltettük magunkat.
Salat Levente írja, hogy egyenesen csodaszámba ment az a gyorsaság, amivel az erdé¬
lyi magyarság a romániai fordulatot követően megszerveződött, s hogy az RMDSZ,
amely egyszerre volt különböző ideológiai platformokat magában foglaló ernyőszerve¬
zet, sikeresen ötvözte magában a párt központi vezetését és a területi képviseleteket.
Ugyanakkor hatékonyan mozgósította a választópolgárokat és szép eredményeket ért el
a választásokon, ami nagy előnyt biztosított számára a kinnal-bajjal kialakuló romániai
többpártrendszerrel szemben. Ez a helyzeti előny azonban hamar semmivé foszlott, írja
221