Stranica 219 [219]
OCR
, rendezni" kívánta a helyzetet, a kisebbségek számára nem kínált jövőt. A demokrácia új politikai erők tűntek fel megváltást ígérő teóriáikkal és eljárásaikkal. A rendszerváltó elit valójában se új eszmével nem rendelkezett, se felkészülve nem volt a demokrácia gyakorlati érvényesítésére. A régi-új politikai vezetők a múlttal voltak viselősek, alkalmatlannak bizonyultak nem csak a jövő építésére, de arra is, hogy döntéseik következményeivel szembenézzenek. A demokratikusnak nevezett választásokkal erőszakos és manipulatív politikai erők kerültek felszínre, amikkel szemben a társadalom gyakorlatilag védtelenné vált. A politikai, közéleti hivatás árucikké degradálódott. Elég egy pillantást vetni a kialakult helyzetre, hogy felfedezzük, a formálódó új világban a gyengék, az elesettek, a kisebbségek semmiféle irgalomra nem számíthatnak. Az uralkodó szemlélet egyenesen feltételezi föláldozásukat. Névlegesen ma csak a piac számit, és valójában annak leple alatt harácsolás folyik. Az új politikai értékrendből (ha volt) eltűnt az erkölcs, a tisztesség, az együttérzés, a méltányosság, a társadalom iránti felelősségtudat. A józan szkepszis és a bennünket körülvevő valóság látványa azt mondatja velünk, hogy a kisebbségi magyar közösségek sem elég anyagi, sem elég mozgósítható személyes erőforrással nem rendelkeznek ahhoz, hogy talpon maradjanak. Beszéljünk most csak ez utóbbiakról. Ebből a szempontból figyelemreméltó az, amit Borbély Zsolt Attila a komprádor értelmiségről mond. Közismert, írja, hogy , a szocialista rendszerben kialakult komprádor elitek a térség államaiban kisebb-nagyobb mértékben átálltak a Szovjetunió szolgálatából a globalista háttérhatalom szolgálatába.? A médiában ma is azok a hangadók, akik — akárcsak a kommunista években — azonnal tüzelnek mindenre és mindenkire, ami és aki a nemzeti önrendelkezési törekvésre emlékezteti őket. Ez a jelenség sajnos a magyar kisebbségek körében is megfigyelhető. Anélkül, hogy a binbakképzés gyanújába keverednénk, be kell látnunk, hogy a kisebbségi magyar közösségeknek 26 év után sem sikerült teljes egészében megszabadulniuk saját komprador értelmiségüktől. A ,, demokratikusnak" nevezett változások is inkább az ellenlábasoknak kedveztek, semmint a nemzetben gondolkodó kevés értelmiséginek. Nem véletlen, hogy a — látszat ellenére — a szellemi élet nem a magyar érdekeket, nem a közösségi célokat, nem a nemzeti értékeket tartja szem előtt, hanem a globalista elit elvárásaihoz igazodik. Ez a mindennapi életben súlyos — olykor drámai — feszültségekhez vezet. Ilyen viszonyok között nagy erők működnek mind társadalmi, mind lokális szinten avégett, hogy újra és újra hatástalanítsák a nemzeti identitás megtartására irányuló gyenge és szórványos erőfeszítéseket. Noha szavakban elsőbbséget élvez a nemzeti identitás megtartásának támogatása, ebben a vonatkozásban a valóság meglehetősen tagolt és zaklatott képet mutat. Sőt, ennek a célkitűzésnek olyannyira az ellentéte valósul meg a gyakorlatban, hogy kisebbségi körülmények között (társadalmi, kulturális, egzisztenciális) öngyilkosságot követ el az, aki ezt a feladatot komolyan magáénak tekinti. Érthető, hogy az utódállamok, amelyek Trianon következtében jelentős javakat, területet, népességet zsákmányoltak, mindvégig kerékkötői voltak egy autentikus kisebbségi 219
