Stranica 219 [219]
, rendezni" kívánta a helyzetet, a kisebbségek számára nem kínált jövőt. A demokrácia
új politikai erők tűntek fel megváltást ígérő teóriáikkal és eljárásaikkal. A rendszervál¬
tó elit valójában se új eszmével nem rendelkezett, se felkészülve nem volt a demokrá¬
cia gyakorlati érvényesítésére. A régi-új politikai vezetők a múlttal voltak viselősek,
alkalmatlannak bizonyultak nem csak a jövő építésére, de arra is, hogy döntéseik kö¬
vetkezményeivel szembenézzenek. A demokratikusnak nevezett választásokkal erő¬
szakos és manipulatív politikai erők kerültek felszínre, amikkel szemben a társadalom
gyakorlatilag védtelenné vált. A politikai, közéleti hivatás árucikké degradálódott. Elég
egy pillantást vetni a kialakult helyzetre, hogy felfedezzük, a formálódó új világban a
gyengék, az elesettek, a kisebbségek semmiféle irgalomra nem számíthatnak. Az ural¬
kodó szemlélet egyenesen feltételezi föláldozásukat. Névlegesen ma csak a piac szá¬
mit, és valójában annak leple alatt harácsolás folyik. Az új politikai értékrendből (ha
volt) eltűnt az erkölcs, a tisztesség, az együttérzés, a méltányosság, a társadalom iránti
felelősségtudat. A józan szkepszis és a bennünket körülvevő valóság látványa azt
mondatja velünk, hogy a kisebbségi magyar közösségek sem elég anyagi, sem elég
mozgósítható személyes erőforrással nem rendelkeznek ahhoz, hogy talpon maradja¬
nak.
Beszéljünk most csak ez utóbbiakról. Ebből a szempontból figyelemreméltó az, amit
Borbély Zsolt Attila a komprádor értelmiségről mond. Közismert, írja, hogy , a szocia¬
lista rendszerben kialakult komprádor elitek a térség államaiban kisebb-nagyobb mér¬
tékben átálltak a Szovjetunió szolgálatából a globalista háttérhatalom szolgálatába.?
A médiában ma is azok a hangadók, akik — akárcsak a kommunista években — azonnal
tüzelnek mindenre és mindenkire, ami és aki a nemzeti önrendelkezési törekvésre em¬
lékezteti őket. Ez a jelenség sajnos a magyar kisebbségek körében is megfigyelhető.
Anélkül, hogy a binbakképzés gyanújába keverednénk, be kell látnunk, hogy a kisebb¬
ségi magyar közösségeknek 26 év után sem sikerült teljes egészében megszabadulniuk
saját komprador értelmiségüktől. A ,, demokratikusnak" nevezett változások is inkább
az ellenlábasoknak kedveztek, semmint a nemzetben gondolkodó kevés értelmiséginek.
Nem véletlen, hogy a — látszat ellenére — a szellemi élet nem a magyar érdekeket, nem
a közösségi célokat, nem a nemzeti értékeket tartja szem előtt, hanem a globalista elit
elvárásaihoz igazodik. Ez a mindennapi életben súlyos — olykor drámai — feszültségek¬
hez vezet. Ilyen viszonyok között nagy erők működnek mind társadalmi, mind lokális
szinten avégett, hogy újra és újra hatástalanítsák a nemzeti identitás megtartására irá¬
nyuló gyenge és szórványos erőfeszítéseket. Noha szavakban elsőbbséget élvez a nem¬
zeti identitás megtartásának támogatása, ebben a vonatkozásban a valóság meglehető¬
sen tagolt és zaklatott képet mutat. Sőt, ennek a célkitűzésnek olyannyira az ellentéte
valósul meg a gyakorlatban, hogy kisebbségi körülmények között (társadalmi, kulturá¬
lis, egzisztenciális) öngyilkosságot követ el az, aki ezt a feladatot komolyan magáénak
tekinti.
Érthető, hogy az utódállamok, amelyek Trianon következtében jelentős javakat, terüle¬
tet, népességet zsákmányoltak, mindvégig kerékkötői voltak egy autentikus kisebbségi
219