Stranica 213 [213]
tól néhány kilométerre. Ez az együttműködés kiterjedhetne a régió ipari átalakítására, a
szolgáltatási szektor (egészségügy, közszolgáltatások, biztosítási rendszer) fejlesztésére,
az oktatásra, a munkaerő-átképzésre, az infrastrukturális beruházásokra, a régió pénzügyi
újjászervezésére. E célok megvalósításához, úgy véltem, a két- vagy többnyelvűség
megvalósítását szolgáló oktatási intézmények megteremtése elengedhetetlen feltétel.
Úgy láttam, a régióban hatalmas kiaknázatlan potenciál van. A fejlettségi különbségek
miatt várható egy nyugat-keleti mozgás, viszont a régió az Európai Uniótól jelentős
felzárkózási támogatást kap ennek kezelésére. Ezért is célszerű egyre nagyobb hang¬
súlyt helyezni a kutatás-fejlesztésre, a vállalati szolgáltató központok, informatikai és
szoftverfejlesztő központok, vagyis az innovatív gazdaság fejlesztésére.
Ezzel szemben mi történt?
A magyarságot váratlanul és felkészületlenül találta az európai integráció. 1990 után
2004-tdl, illetve 2007-től — ismét tőlünk függetlenül — kerültünk új történelmi helyzetbe.
Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került ugyan újra egyazon nagy
politikai-gazdasagi egység, az Európai Unió keretein belülre, s Magyarország határai
nagyrészt virtuálissá váltak, illetve válnak, de szinte állva maradtunk. A kisebbségpoliti¬
ka belpolitikai játszmák részévé vált. Ez is az egyik oka annak, hogy a 2004. december
5-1 referendumon ugyan Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus, ám ezt, a
határokon kívüli magyarság nagy többsége érzelmi és emancipációs kudarcként élte
meg. Máig nem tudjuk, kinek vagy kiknek az érdekében állt ebben a történelmi helyzet¬
ben a referendum generálása a kettős-állampolgárságról, aminek előre tudható egyetlen
következménye csak is a magyar közösségek szembeállítása lehetett. Holott az új hely¬
zet, mint jeleztem, nem remélt lehetőségeket hordozott, ám a bennünk megrekedt trau¬
mákat, mentális határokat nem voltunk képesek lebontani. Jobbról népszavazással kam¬
pányoltak a kettős-állampolgárságról, balról 23 millió románnal riogattak. Az etno¬
nacionalizmus a populizmussal kelt versenyre, mígnem napjainkra, 2017-re, a kettő győ¬
zedelmesen egyesül (kiegészülve a xenofóbiával, migránsozással). A Fidesz fiókpártok
létrehozásával gyengítette az egyes térségekben létező magyar érdekképviseletet ellátó
pártokat, aminek következtében az RMDSZ két tűz közé szorult Bukarest és Budapest
között. A Hid—Most negligálása pedig — bár bent van a szlovák parlamentben — folyama¬
tos, mivel nem tiszta etnonacionalista alapon szerveződött és működik. A szlovákiai
magyarok megosztottsága nem tesz jót egy egyre elöregedőbb, fogyatkozó közösségnek.
Ugyanez elmondható a romániai és a vajdasági magyarság helyzetéről is.
Az ún. , támogatáspolitika" a rendszerszintű korrupció határon túli magyar közösségek
felé való kiterjesztése. A források felhasználása nem átlátható, nem tervezhető az érin¬
tetteknek. Az osztogató politika nem tud versenyképes, hatékony, fenntartható fejlő¬
dést generálni, hanem kiszolgáltatott alattvalók előállítására szolgál. Nem teremt kö¬
zösséget. Sőt, inkább szétveri azt. Akadály bármilyen autonómiának. Kvázi ,,gyarma¬
tosítás" folyik, a szomszédos országokban is a hazai fideszes klientúra tör előre.
Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a magyar szupremácia-tudatot bántó módon,
mind Szlovákia, mind Románia gazdasági fejlődése megelőzvén a magyarországit, a
213