Stranica 212 [212]
mely ténylegesen biztosíthatná a kisebbségi társadalmak intézményeinek autonómiáját,
sem az egyik, sem a másik oldalon nem alakítottak kt.
Tehát ekkor úgy gondoltam, nem szimbolikus politizálást kell folytatni, hanem , két
szempontot kell szem előtt tartani: a szabad költözködés jogát és a szülőföldön mara¬
dás jogát. Élni kell azzal a lehetőséggel, hogy az európai integrációs folyamat követ¬
keztében még azoknak az országoknak a vonatkozásában is, amelyek 2004 után nem
lesznek az EU tagjai, lehetővé válik, hogy új alapokra helyezzük a kisebbségpolitikát.
Ez nem azt jelenti, hogy az uniós integráció magától megoldja a problémák sorát. De
lehetővé teszi, hogy az ideologizált sémák menetrendszerű megjelenése — státustörvény,
kettős állampolgárság, csak etnikai alapon szerveződő autonómia — helyett, a dolgokat
a saját okaira visszavezetve, az egyes országok irányába egyedi stratégiák kidolgozá¬
sával végre továbblépjünk a 20. század traumáin. Fel kell ismerni, hogy az egyes or¬
szágokban (Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Ukrajna)
más és más a magyar közösségek civilizatorikus, gazdasági és társadalmi helyzete.
Tudomásul kell venni, hogy hol tartanak a reálfolyamatok (a kisebbségi társadalmak is
újrarétegződnek), hogy rosszul folytatott, kisszerű, gyarmatosító jellegű, infantilizáló
politikával, az eltartott, kiszolgáltatott státusra törekvéssel csak demoralizálni lehet a
szomszédos országokban élő magyarságot. A paternalista, kézivezérelt, megosztó, poli¬
tikai kalandorokkal terhelt, a magyarországi belpolitikai harcokat exportáló gyakorlat
veszélyes folyamatokat indított el. Ehelyett ebben a térségben a 21. század elején nem
két világháború közötti példákat kell hangoztatni, hanem világosan látni kell, hogy az
adott országok centralizáltságával szemben az autonómia nem cél, hanem eszköz a
hatalmi kompetenciák megosztására."
Gazdasági téren számolni kell azzal a realitással, hogy a közép-kelet-európai vállalko¬
zások jelentős hátrányokkal veszik fel a versenyt a történelmi, gazdasági és kereske¬
delmi központokban, a töretlen fejlődés körülményei között létrejött vállalkozásokkal,
a hatalmas erőforrásokkal gazdálkodó nemzetközi nagyvállalatokkal szemben. Ezek
megjelenésével Kelet- Közép-Európa versenyhátránya ugyan fontos területeken csök¬
kenthető, de a térségen kívüli központokból működtetett multinacionális cégek által
generált fejlődés jelentős kockázatokkal jár. Úgy gondoltuk — véltem akkor, 2004-ben
—, hogy csakis gazdaságilag erős és/vagy a munkaerőpiacon versenyképes kisebbség
teremtheti meg és tarthatja fenn saját intézményrendszereit, ami előfeltétele az egyen¬
rangú együttműködésnek, az új intézményekben való részvételnek. Az a stratégia,
amely a magyarországi kis- és középvállalkozók megtakarításait kormányzati forrá¬
sokkal erősíti meg és keresi az együttműködés lehetőségét a szomszédos országok
gazdasági szereplőivel az egyes régiókban, az új európai uniós intézményrendszerek
kialakításában is szerepet vállalhat.
Megfontolandónak tartottam a határon átnyúló együttműködések hatékonyabbá tételének
szempontjából a hasonló adottságú, de a határ két oldalán fekvő régiók közös fejlesztési
régióban való egyesítését. Így — gondoltam — elkerülhetővé válhatna a párhuzamos in¬
tézmények létrehozása, az EU-s források öncélú elherdálása a határ két oldalán egymás¬
212