Page 210 [210]
lehet alakítani olyan hosszú távú, kiszámítható koncepciót és megvalósíthatósági ter¬
vet, amit minden érdekelt féllel egyeztetve el lehet kerülni az újabb buktatókat, félel¬
meket. Együttműködve magyarországi és határon túli magyarok, közösen alakíthatjuk
a sorsunkat az integrálódó Európában.
Ismertetek ebből a 2004-es koncepcióból néhány gondolatot — amikor még szinte min¬
denki híve volt az EU-s integrációnak, majd jelzem, mi lett ezekből. Hogyan változott
és változik hónapról hónapra, hétről hétre, sőt napról napra az európai integrációs gon¬
dolat, illetve folyamat, különös tekintettel a Brexit utáni Európában, a katalánok és a
lombardiaiak autonómián túli törekvéseire? Hogyan érintik ezek a változások a magyar
kisebbségi közösségek jövőjét, különös tekintettel a magyar kormány etnikai homoge¬
nitást, nemzeti szuverenitást hangoztató kijelentéseire?
Abból indultam ki, hogy a magyar kormányoknak a határon túli magyarsággal kapcso¬
latos politikájában is új lehetőségei nyíltak a 2004-es Európai Unióhoz való csatlako¬
zásunk nyomán. A Közösség kohéziós politikai tervei / forrásai ugyanis kiemelt fi¬
gyelmet fordítottak a határokon átívelő együttműködésre. Ez komoly lehetőségeket
jelentett a határon túli magyarokkal való regionális kapcsolatok bővítésére, kiteljesíté¬
sére. Azonban az 1990 utáni közel másfél évtized negatív politikai tapasztalatai számos
fontos problémára figyelmeztettek. Ezek alapján vontam le azt a következtetést, hogy
(a) nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. (b) A határon
túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. (c) Az autonómia
nem cél, hanem eszköz.
Miért jutottam ezekre a megfontolásokra?
A határon túli magyarokkal kapcsolatosan 1990 után ,,/a/z első és legfontosabb válto¬
zás, hogy szomszéd országonként más és más helyzet alakult ki, aminek egyenes követ¬
kezménye, hogy nem lehet egyetlen, egységes üdvözítő megoldást találni, bár ilyen
törekvések menetrendszerűen megjelentek az egymást követő magyar kormányok és a
határon túli magyar kisebbségi politikai elitek törekvéseiben is. Holott a nemzetstra¬
tégia’, az "egységes magyar nemzet" hangoztatása önmagában véve üres szólam."
Miért?
, Kelet-Közép-Európa 20. századi fejlődése után — amely szigorú határokkal elválasz¬
tott, homogén, egynemű nemzetállami törekvésekkel, autark gazdasági berendezkedé¬
sekkel volt terhes és a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatosan a be
nem avatkozás politikája volt érvényben — az európai uniós integráció évtizedes hatá¬
rokat bont le az Európai Unió alapelveinek megfelelően. Ezek ugyan lehetővé teszik a
térségben élők számára a tőke, a munkaerő, az áruk és a szolgáltatások szabad áram¬
lását, de a start helyzet rendkívül eltérő az egyes országokban, s következményei is
másként és másként hatnak. Lehetséges következmény lehet az is, hogy a Kárpát¬
medence azon országaiban, melyek az EU-bővítés során Magyarországgal együtt ke¬
rültek az Európai Unióba (2004), vagy várhatóan az évtized végéig kerülnek be, az ott
210