Stranica 204 [204]
Franko — mind Bécshez kapcsolódik), az új típusú folyóirat (a magyar Nyugat, a cseh
Moderni revue, a lengyel Zicie etc.), mind-mind annak dokumentumai, hogy Párizs
és Szentpétervár mellett, azokkal teljesen egyenrangú módon Bécs—Budapest—Praga—
Krakkó—Zágráb-Irieszt nem csupán a nemzeti kultúra új fázisának adnak teret, hanem
részint annak a régiónak megformálódását is segítik létrehozódni, amelynek a magam
részéről a Kelet-Közép-Európa nevet ajánlottam (Ostmitteleuropa, East-Central Euro¬
pe), részint az európai kultúra, a fausti kultúra letéteményeseként, megfogalmazója¬
ként, megkerülhetetlen korszakalkotójaként újra- és továbbírják azt a történetet, amely
történelmileg a középkor dinasztikus kapcsolataiban kezdődött, s amely a Jagellók
idején a Sodalitas litteraria danubianával, majd Komensky befogadástörténetével foly¬
tatódó, a felvilágosodás Tudós Köztársaságával (Gelehrtenrepublik) " egyik csúcspont¬
jára érő, majd a romantikában új periódusba lépő, a párhuzamosságokat deklaráló, ré¬
gióspecifikumként elismertető szellemiség. A régióképződésnek — mint ismeretes —
többféle keletkezéstörténete lehetséges." Az állami—politikai azonosság, az egy or¬
szágba tartozás kialakítja a hivatalosságnak minden lakosra kötelező intézményrend¬
szerét, sugallhatja az azonos mentalitások elsorvadásának célszerűségét, s a hivatalos
nyelv hatását eredményezheti. A középkori királyságokban főleg a latinitas és anya¬
nyelviség viszonya egyensúlyozta a kultúra középpontosodásának már akkor jelentke¬
ző formáit. Az időben előrehaladva a nemzeti és a nemzeti-kulturális mozgalmak sze¬
gültek a centralizáló tendenciák ellenébe. Ugyanakkor ez a , birodalmi" egységbe tago¬
lódás nem zárta ki a hasonló kulturális múlt tudatosodását, az állami-politikai keretek¬
től legalább részben független kulturális átszövődéseket, az egy régióhoz tartozás vagy
egy régióba történő besorolódás irodalmi—kulturalis dokumentumait. Ehhez bizonyára
erősen hozzájárult a földrajzi tér, amely az érintkezés lehetőségeit biztosítja még a
nehézkes közlekedés periódusában is; szintén fontos tényező a történelmi sorsközösség
(amelyet a középkori állam és utóélete fokozatos felszámolódása okozhat); az egy¬
nyelvi , areá"-ba tartozás, amely a más-más nyelvi rokonsággal rendelkező népek kö¬
zött a nyelvi egymásra hatásban jelentkezik (még ha ez szlovak—magvar, horvát—
magyar, szerb—magyar viszonylatokban jóval jelentősebb is, mint a cseh-magyarban
vagy a lengyel—magyarban). A vallas- és egyháztörténet is számos dokumentumot őriz:
a reformáció-—ellenreformáció hasonló elterjedtsége, ténykedése, belső küzdelme, a
radikális antitrinitariusok működése (főleg lengyel-magyar relációkban), az irodalom¬
ban a francia törekvésektől nem egészen független (neo)katolikus szellemiség és iroda¬
lom a 20. században, a lengyel-magyar—horvát parasztregény és ideológiája a 20. szá¬
zadban — s ez csak néhány példa — olyan sajátosságokat tudatosít, amelyek egyszerre
jelzik a társadalom- és a kultúratörténet összecsengéseit, de természetesen eltéréseit is.
Egy perdöntően fontos érvet csak idejegyezni tudok, kifejteni nem. Joseph Roth egyik
művének hőse szerint Ausztria, a Habsburg Birodalom lényegét nem a centrum képvi¬
seli, hanem a periféria." Valójában a centrum és a periféria közötti oszcillálás a régió,
Kelet-Közép-Európa talán egyik leglényegesebb megkülönböztető sajátossága. A tör¬
ténelmi fejlődés során kialakulnak a centrumok (például a fővárosok), amelyek a nem¬
zeti, anyanyelvi művelődést reprezentálják. Más kérdés, hogy ezek meglepően hasonlí¬
204