Stranica 198 [198]
A Kertész-életműben természetesen nem kizárólagosan megjelentetett , Vészkorszak"
aligha volt a hagyományos módon elbeszélhető. Ember Mária kevesebbet emlegetett
Hajtiikanyarja** dokumentum és fikció vegyítésével vitte színre a deportálás, a munka¬
tábor, a túlélési stratégia világát, melynek egyik szenvedője, a gyermek nézőpontja is
érvényesül. Kertész radikalizálta ezt a nézőpontot, az emlékezés és a felejtésképtelen¬
ség , szenvedéstörténetét" a tárgyszerűségre törekvő elbeszélő olykor ironizáló néző¬
pontján keresztül láttatta. Mindenesetre tematika és regénytechnika összefüggései
olyan térbe kerültek, amely a regényt nyitottá tette távolabbi tematika és regénytechni¬
ka összefüggései irányában. Ilyenmódon ama , másik világ", melynek képviseletét úgy
vállalta, hogy létezéséről nem volt tudomása, többek között azokkal a regényekkel és
vállalkozásokkal akart rokonulni (Kafkával és a lírikus Celannal, akiket maga jelölt
meg, s akikhez a kutatás más neveket és életműveket szokott társítani, akár Canettiről
is szó lehet), akik az idegenné lett világban valamilyen módon kisebbségiként, a hiva¬
talostól elkülönülve , idegenként" nem nyugosznak bele a történet(ek) elbeszélhetetlen¬
ségébe, noha saját történetük elbeszélhetőségében is kételkednek. Ennek a ki- és elbe¬
szélhetetlennek, amely — tetszik-nem tetszik — világtörténelemmé lett, regénynyelvét
kísérletezték ki, a Camus tolmácsolta szisziphoszi mítoszt a regényíróra/írásra alkal¬
mazva. A regény — mint tudható — nyelvek rendszere, persze, sosem azonosképpen az,
egy mű szűkebb-tágabb kontextusa sosem hagyható figyelmen kívül. A valahová nem
tartozás akartsága és az irodalom önmozgása nem mindig találkozik, de nem egyszer
érintkezik. A kritikus feladatai közé tartozik többek között ezeknek az érintkezési pon¬
toknak föllelése, értelmezése. Az írók nincsenek mindig segítségünkre. A művekben
azonban bízhatunk, azok sosem hagynak cserben. Ehhez azonban nem árt felülvizsgál¬
ni megrögzött ítéleteinket, s a nemzeti irodalomra vonatkozó kutatásaink mellett szám¬
ba venni a transznacionalitás felől érkező ajánlatokat.
2018. 11. 04.
1. A tanulmány első megjelenése: Irodalmi Szemle, 60(2017):11. sz. 24-47.
2. Krleza, Miroslav: Zászlók, I kötet. Ford.: Csuka Zoltán. Európa, Budapest, 1965. 447.; Krleza,
Miroslav: Zastave, II. Priredio za 8tampu Andelko Molinar. Zora, Zagreb, 1974. 93-94.
3. Arcübasev botrányt okozó nihilista-erotikus regénye (1907) nem egy klasszikus modern szerző
olvasmánya volt, népszerűsége azonban nem bizonyult tartósnak.
4. A belső monológban összekeverednek Krleza esszéiben, naplóiban feltűnő, pozitívan vagy nega¬
tívan értékelt szerzők. A felületes, szórakoztató budapesti íróként megítélt Molnár Ferenc és az
értékelt Hofmannsthal, az értékvákuumot az operett és a bécsi műdal képviseli, a filozófiai tájéko¬
zódást Nietzsche.
5. Krleza szavával élek: U nemirina danaSnje njemacke lirike. Krleza, Miroslav: Eseji. Knjiga prva,
Zora, Zagreb, 1961. 123-150.
198