Oldal 192 [192]
tosítás előtti hagyomány heterotemporalitása, amely túlélte a rabszolgaságot, a vallási
etikát, az alattvalói sorsot, s a világ alternatív térképének fölrajzolásához járul hozzá.
A különféle téri viszonyokra jellemző eltérő temporalitások jó példája lehet a latin¬
amerikai és az európai irodalmi , időszámítás", amely az Alejo Carpentierrel induló
, mágikus realizmus" úttörésével kísérelte meg annak az időszerkezetnek átrendezését,
amely rádöbbenthet az európai és a latin-amerikai regények különböző időfelfogásában
érzékelhető, nemcsak az időviszonyokat érintő epikai változásokra. Ez összefüggésbe
hozható a téridős szerkezetek különféle helyi, regionális jellegzetességeivel, az elbe¬
szélés ütemének gyorsulásával-lassulásával; ennek fényében egyfelől az európai mo¬
dernség és posztmodern rokon vonásaival írható le, ami a latin-amerikai realizmus,
modernség, posztmodern körébe tartozik, másfelől viszont a latin-amerikai szerzőkben
az a , szorongás" (anxiety) is munkál, amelyet az európai—észak-amerikai minták eset¬
leges (szorosabb) követése válthat ki. Éppen ezért az időiségekben (időfelfogásokban,
időszerkezetben, időértelmezésekben) mutatkozó különbözőségek jelentősége megnő
már csak a rokonulásokhoz viszonyítva is. E kettősség, az európai modell alkalmazása
meg a hatástól szorongás egyébként megjelenik a latin-amerikai szerzőknél, a modern¬
ség globális rendjéhez alkalmazkodás éppen úgy, mint a radikális eltérés kísérlete. A
világirodalomba becsatlakozás során így végigjátszhatja e följebbi kettősség okozta
problémákra reagálás állomásait. Héctor Hoyos műve, Beyond Bolano. The Global
Latin American Novel (2015) vissza- vagy előrekapcsol Jorge Luis Borgeshez, akinek
Alephje olyan pont a térben, amely minden pontot magába foglal. A latin-amerikai
irodalom globalizációs tendenciája ezzel a példával írható le, a nemzeti, a regionális és
a globális szembesülése átírja a hagyományos centrum-—periféria előfeltételezéseket,
így az európai irodalmaknak van mit tanulni a latin-amerikaitól, ideértve azt a fajta
világirodalom-szemléletet, amely a latin-amerikai irodalmakból tűnik elő, amiként a
különféle örökségek szabad felhasználásával megteremtik a maguk oly ismerős és
mégis újszerűnek-meglepőnek mutatkozó , világ"7-át. Az integrálásnak és elkülönülés¬
nek ez a kölcsönössége hozza létre a művek végeérhetetlen sorát, amely a bábeli
könyvtárat segít fölismerni, s amely tovább hatott — nem pusztán Latin-Amerikában,
hanem más, európai irodalomban. A Theo D’haen hivatkozta Carpentier Földi király¬
sága (El reino de este mundo, 1949.) előszavából? idézek egy részletet, amely a ,,ma¬
gikus realizmus" programjának volna fölfogható, akár az európai örökséget nem csu¬
pán szuverénül fölhasználó, hanem egy latin-amerikai történet (szemlélet) aspektusá¬
ból átszerkesztő irodalmi cselekvésforma dokumentálásaként funkcionálhat:
, Santo Domingo szigetén, egy bizonyos korban, egy emberöltőnél rövidebb idő alatt
végbement rendkívüli események sorát mondja el, hagytam, hogy a csodás szabadon
áramoljon abból a valóságból, amelyhez a legkisebb részleteiben is ragaszkodtam.
Mert le kell szögeznem, az itt olvasható történet a lehető legalaposabb dokumentáción
alapszik, nemcsak tiszteletben tartja az események történelmi valóságát, a szereplők,
mi több a mellékszereplők, helyek és utcák nevét is, de látszólagos időtlensége mögött
dátumok és kronológiák aprólékos összevetése áll. És ennek ellenére, az események
drámai rendkívülisége, a Fokváros mágikus útkereszteződésében összetalálkozó sze¬
192