Page 190 [190]
vagy centripetális erőként működne, de anélkül is, hogy az , olvasztó tégely" metaforá¬
ja érvényes volna. Ilyenmódon nem (bármily tetszetős) , rezervátum" épül, hanem a
német irodalomba saját jogán integrálódik a német-török irodalom, egyszerre mutatva
föl a közöset (nyelv) és a különöst/sajátot (hagyomány), hogy aztán a hagyomány né¬
met-török legyen, úgy török irodalom, hogy nemcsak a cselekmények színhelye német
vonatkozású.
Innen nem nehéz visszatalálni a , világirodalom"-ról töprengőkhöz, s ebben nem kevés
segítséget kapunk a Recherche littéraire / Literary Research 2016. nyári, tematikus
számától, mely diszciplínánk fontos tényezőit, vitatott fogalmait szerencsésen válasz¬
tott címmel fogja össze: , From World Literature to Postcolonial Studies: Comparative
Journeys",? melyet több témába vágó esszé követ. Számomra az első tetszik a legin¬
kabb tanulságosnak, a mainapság e téren igen aktív Theo D"haené, a louvaini katolikus
egyetem professzoráé, akinek hazájában, Belgiumban módja van szemlélni és kom¬
mentálni nyelvek és nyelvi kultúrák békés-békétlen egyiitt/egymas mellett élését. A
folyóirat új szerkesztője, a brüsszeli Marc Maufort rövid beköszöntőjében a tematikus
blokk létjogosultságát azzal igazolja, hogy a közölt dolgozatok a diszciplinanak, már¬
mint a komparatisztikának alapvető elkötelezettségét mutatják a dialógus iránt, Theo
D’haen a kortárs tanulmányok seregszemléjét kínálja Worlding World Literature ci¬
men, mások, mint César Dominguez, Gerald Gillespie, Hans Bertens és Randolph Po¬
pe (a komparatisztikai , világ" jól ismert, becsült személyiségei) olyan műveket szem¬
léznek, amelyek a globalizáció és a világirodalom kérdéseit különféle kulturális kon¬
textusban vizsgálják. Az a legkevésbé sem meglepő, hogy egy komparatisztikai vállal¬
kozás különféle nyelvi kultúrákból származó, különféle tudományos hagyományokból
előlépő, eltérő szemléletű, kutatási tervekkel rendelkező munkatársakból toborzódik, a
folyóiratban mégis közösségként látszó együttes, hiszen a határátlépések diszciplinaja¬
nak, a komparatisztikának ez az egyik jellegzetessége. A másik, amely Theo D’haen
tanulmányából kiolvasható: az újabb tudományos és nem pusztán tudományos, nem¬
csak irodalomtörténeti, hanem irodalmi , helyzetekben" nem lehet belenyugodni az
alapfogalmak változatlanságába, szüntelenül és éberen figyelni kell, mikorra lesz gátja
a fogalom (de egy módszer, egy szemlélet is) az új helyzetekre történő produktív rea¬
gálásnak, új irodalmi jelenségek megközelítőleg adekvát értelmezésének. Hogy a goet¬
he-i világirodalom-fogalom sem kivétel, arról a kutatás már több ízben szólt, ponto¬
sabban: minthogy Goethe leírt, megállapított, észrevett, részben kikövetkeztetett moz¬
zanatokat, jelenéseket, részint az irodalom/irodalmi összefüggések világából, részint a
, világ"7-ból, szétszórt megjegyzéseiben értelmezvén azokat, nem változtat azon, hogy
antológiákba tömörített kommentárjaihoz fűzött utószavak, jegyzetek késztették a
mind újabb elgondolásokra a ,,vilagirodalom-tudomany” és a komparatisztika munká¬
sait. Az például elfogadható, hogy a szellemi termékek útja és cseréje függ a közleke¬
déstől és a kereskedelemtől, ez utóbbiak hihetetlen és utópiákban megjósolt fölgyorsu¬
lása az irodalmi mechanizmusra is hatással volt. Az azonban viszonylag ritkábban for¬
dult elő, hogy ne a világirodalom fogalmi megközelítése legyen állandó vitatéma, ha¬
nem maga a világ. Az amerikai , world literature” nem ugyanazt jelenti, mint a ,,Welt¬
190