Page 189 [189]
amely olyan értelemben került közöttes helyzetbe, hogy , státusa" sok tekintetben eltér
a német anyanyelvűekétől, de bizonyos területeken még inkább eltér az , óhaza"¬
beliekétől. Ugyanakkor számos, alapvetően fontos kapcsolat fűzi e két generációt a
német anyanyelvűekhez, de nem látszanak teljesen elfelejteni, az , ősök" honnan érkez¬
tek. Az ezúttal nem a hagyományos értelemben használt , két kultúra" nem egyszerűen
a mással, az idegennel találkozás értelmezését, hanem az ,,idegenség”-fogalom újra¬
gondolásának szükségességét igényli, számolva avval, hogy egy iszlámból eredeztethe¬
tő kultúra nem a szokványos módon kerül megkerülhetetlen kapcsolatba európai ha¬
gyománytörténésekkel, és a mindkét fél részéről megfogalmazódott klisék és sztereoti¬
piák lebontása teszi csak lehetővé az értelmes dialógust, melynek során a másik meg¬
ismerése egyben az önmegismeréshez járul hozzá. A klisék, a sztereotípiák egy telje¬
sen homogén kultúrafelfogás részei, mely homogeneitás a maga kizárólagosságát és
önelvűségét hirdeti. Ennek ellenében a német-török irodalom — mint azt forrásom kifej¬
ti — egy hibrid konstelláció létesítésére kínál kiváló alkalmat. Ez a hibriditas korántsem
abban nyilatkozik meg, hogy megalkotja vagy megkísérli megalkotni a német és a tö¬
rök kultúra szintézisét. Inkább egy interkulturális konstellációt próbál , kialkudni" (a
német szövegből kölcsönöztem az idézőjelet), melyben a német és a török kultúra az
individuális alkotói folyamat számára relevánsnak és termékenynek mutatkozik.
Az eredmény mindenképpen a Homi Bhabha leírta , harmadik tér"-hez lesz fűzhető. A
német-török irodalom szerzői szembeszállnak a német olvasók jórészének elvárásai¬
val, melyek az ,,orientalizmus” címszóval foglalhatók össze, mint amilyen a keleties
képgazdagság és képzelet/képzelőerő. Inkább provokálják ezeket az elvárásokat, ezál¬
tal hoznak létre valami újat. Ugyanakkor ennek az irodalomnak a helyzete arra készteti
a német-török irodalom szerzőit, hogy az új szituáltságnak megfelelően tekintsenek a
megváltozott szerepekre, melyek az NSzK-ban élő, ott megtelepedett törökökre vár¬
nak, és a művekben olyan önazonosulási lehetőségeket körvonalazzanak, amelyek a
feltételezett török olvasók elvárásaira is felelnek. A német-török irodalom kétféle olva¬
sót láthat maga előtt, akik más-más kulturális hagyományok felől érdeklődnek egymás
iránt, esetleg éppen úgy, mint ama szembesülés, együttélés, világszemlélet és értékfel¬
fogás iránt, amellyel (tetszik, nem tetszik) naponta találkozniok kell. A német értekező
pragmatikusan kezeli a német-török irodalom fogalmát, a származásra van tekintettel
és a kulturális jegyekre. Ezeket azonban nem a nacionalizmus aspektusából vezette elő,
amely változatlan, sőt változtathatatlan identitással számol, hanem vonatkoztatási kere¬
tet vázolt föl, olyan kiindulópontot, melyből továbbhaladva a rögződni készülő identi¬
tásokon túl lehet lépni. A szerzők viszonylatában alkalom nyílik annak megállapításá¬
ra, hogy a német irodalom résztvevőivé válnak, részesülnek ennek az irodalomnak
alakulástörténetéből, szereplői lesznek az irodalmi életnek, díjazottjai német irodalmi
díjaknak. Az 1990-es évekre tudatosodott, hogy a német irodalomban olyan szerzők
kértek és kaptak helyet, akiknek anyanyelve nem német, ám akik nem egyszerűen be¬
bocsáttatásra vártak, hanem irodalmukkal (hasonlóan más, távolabbi régiók irodalmá¬
hoz) a német irodalom összetettsége, egy rendszeren belüli többrendszerűség tényére
hívták föl a figyelmet. Anélkül természetesen, hogy e többrendszerűség centrifugális
189