Oldal 90 [90]
zésére utalhatnak. Ezen változók összeállása nem volt megfigyelhető a többi vizsgált
himnuszban."
Mindemellett a szerzők nem is ejtenek szót a sajátos látóképességű költő világképének
hallatlan tágasságáról, valamint különös logikájáról, amely — a már megbűünhődöttnek
mondott jövő folytán— előre felmentést ad mindennemű majdani tettek elkövetésének
következményei alól...
A világértelmezés tágasságának, mélységének és következetességének ilyen magas
fokú szintézise nemcsak elővételezi, hanem — az iskolai ünnepségektől az állami áhíta¬
tok tömkelegén át az ellenzéki tüntetésekig menően — folyvást erősíti 1s azt a minősé¬
get, ami a honi közéletnek immár legfőbb sajátsága: a korlátolt észlelésből, a zavaros
elmeműveletekből és tarthatatlan tettekből álló konglomerátum.
Kölcsey költeménye a jéghegy csúcsa abban a kánonban, amely nemzedékek sorának
alapvető képzeteit, világának értelmezési kereteit, identitásának konstitutív elemeit
alkotja. Egy nemzeti kultúrát ui. főként azok az elképzelések határozzák meg, amelyek
a közkeletű fogalmak mentén értelmezik és alakítják a történéseket. A maiakat és a
múltbélieket egyaránt. Ezeket nem a , nemzet maga", hanem alkotó, kánonképző ér¬
telmisége alakította és alakítja.
Magyarországon ilyet , a 19. században létesített egy kis és meghatározó befolyással
bíró kör" — állapította meg a korszakot kutató Borbély Szilárd." A , nemzeti hagyomá¬
nyok irodalmi diktatúráját" kialakító belterjes társaság gondolatvilága a magyar kultú¬
ra egészét máig hatóan befolyásolja, és hordozóinak többsége számára értelmezési
horizontként szolgál. , A nemzeti múlt magyar nyelvű megkonstruálása rohamtempó¬
ban történt, és valójában csak az 1820-as években vette kezdetét. A nemzeti romantika
irodalmi alkotásokban, fikciókban, fiktív narratívákban teremtette meg a múltnak a
közösség számára is átélhető képeit. Ezeket a képeket — görög terminussal élve: idille¬
ket — és történeti tablóképeket a korszak divatja szerint készítették el költök, írók, majd
tudós történészek, irodalomtudósok. Teremtettek alakokat és sorsokat, nyelvet és mí¬
toszt, átélhető tetteket és hozzá hősöket."
Önmagában persze a nemzeti romantika korifeusai által koholt irodalmi képzetvilág
nem vált volna oly általánossá, ha a korszakot meghatározó más szellemi területek
kellő ellensúlyra tesznek szert. De sem a különböző művészetek, sem a reflexív gon¬
dolkodásformák nem jutottak érvényre. A képzőművészet éppoly kevéssé, mint a szel¬
lemtudományok vagy a filozófia. A közönség ma is a historikus festészet hallatlan
horderejű műveinek hódol, amit híven tükröz a Munkácsy Mihály harmadosztályú
triptichonja iránt időről időre fellángoló érdeklődés. A legismertebb gondolkodónak
pedig Hamvas Béla számít."
90