tizmus, klientelizmus, sovinizmus, feltétlen lojalitás megkövetelése) máig meghatároz¬
Za a magyar közéletet.
Összességében tehát elmondható, hogy a 19. században a magyar rendi nemzetfogalom
sikeresen megakadályozta a kárpát-medencei modern magyar nemzet kialakulását,
ellenben hatékonyan hozzájárult más modern nemzetfogalmak kifejlődéséhez. Mindez
természetesen ugyanazon a területen játszódott le. A Kárpát-medence és a Balkán
alapproblémája, hogy itt mindig több nemzet van, és az egyenként megigényelt terület
számszerű összege többszöröse a valósan rendelkezésre álló területnek.
A vesztes első világháborút követő trianoni Magyarországon a társadalom egyszerre
szembesült a történelmi , nemzeti" tér szétdarabolódásával és a modernizációs törekvé¬
sek megjelenésével. A közel egy évig tartó politikai és társadalmi szétziláltság után,
amikor is összeroppanni látszott a magyarországi társadalmat eléggé markánsan meg¬
határozó konzervatív értékrend, Horthy Miklós a , rend" helyreállításának lehetőségét
jelenítette meg. Ez tulajdonképpen a rendiség és a feudalizmus konszolidációját jelen¬
tette egy király nélküli királyságban! Annyi különbséggel, hogy a politikai és közéleti
hatalmat kézben tartó arisztokrácia (526 család) helyet biztosított a felemelkedő ipari
és pénzügyi hatalmasságoknak is. Ezek egy része zsidó vagy zsidó származású (meg¬
keresztelkedett) volt. Ugyanakkor azonban a magyar elit — elkendőzendő a megoldani
nem kívánt társadalmi problémákat és enyhítendő a fÍrusztráltságot és nemzeti identi¬
táskrízist — megtalálni vélte a problémák ideális okát és magyarázatát; és egyben fel¬
mentette önmagát minden felelősség alól. Minden baj oka és forrása az idegen fajként
meghatározott zsidóság lett, amelyet mint a nemzet testét pusztító , fertőző betegséget"
határoztak meg.
A korábbi (értelemszerűen kirekesztő) rendi nemzetfogalom továbbra is fennmaradt,
ellenben azt kiterjesztették a lakosság egészére. Ennek eredményeképpen a magyarul
beszélő, nincstelen paraszti és munkás néprétegek elvileg mintegy bekerültek a , Nem¬
zet"-be, azonban anélkül, hogy a problémáik valójában megoldódtak volna. A keresz¬
ténység előtérbe helyezésével pedig meghonosodott egy látszólag mindenkit szerves
egységbe fogó keresztény társadalmi világkép, amibe azonban a hazai zsidóság érte¬
lemszerűen nem illett bele. A magyar nemzetfogalom kirekesztő jellemvonása tehát
megmaradt, csak átrendeződött, újraértelmezésre került.
1919 második és 1920 első felében megszületett az ún. , nemzeti-keresztény kurzus",
amely az egész Horthy-korszakot meghatározó politikai ideológiává vált. Ennek a (lát¬
szat-)kereszténységnek azonban nem volt sem tartalma, sem pedig erkölcsi tartása;
mindenben a felszínesség uralta. Arra azonban mindenképpen alkalmasnak bizonyult,
hogy a vérségi (nemzeti) és a lelki (keresztény) mítoszok ötvözésével gyakorlatilag egy
organikus nemzetfelfogást eredményezzen. A magyar nemzetfogalom elnyerte meghatá¬