tizmus, klientelizmus, sovinizmus, feltétlen lojalitás megkövetelése) máig meghatároz¬
 Za a magyar közéletet.
  
Összességében tehát elmondható, hogy a 19. században a magyar rendi nemzetfogalom
 sikeresen megakadályozta a kárpát-medencei modern magyar nemzet kialakulását,
 ellenben hatékonyan hozzájárult más modern nemzetfogalmak kifejlődéséhez. Mindez
 természetesen ugyanazon a területen játszódott le. A Kárpát-medence és a Balkán
 alapproblémája, hogy itt mindig több nemzet van, és az egyenként megigényelt terület
 számszerű összege többszöröse a valósan rendelkezésre álló területnek.
  
A vesztes első világháborút követő trianoni Magyarországon a társadalom egyszerre
 szembesült a történelmi , nemzeti" tér szétdarabolódásával és a modernizációs törekvé¬
 sek megjelenésével. A közel egy évig tartó politikai és társadalmi szétziláltság után,
 amikor is összeroppanni látszott a magyarországi társadalmat eléggé markánsan meg¬
 határozó konzervatív értékrend, Horthy Miklós a , rend" helyreállításának lehetőségét
 jelenítette meg. Ez tulajdonképpen a rendiség és a feudalizmus konszolidációját jelen¬
 tette egy király nélküli királyságban! Annyi különbséggel, hogy a politikai és közéleti
 hatalmat kézben tartó arisztokrácia (526 család) helyet biztosított a felemelkedő ipari
 és pénzügyi hatalmasságoknak is. Ezek egy része zsidó vagy zsidó származású (meg¬
 keresztelkedett) volt. Ugyanakkor azonban a magyar elit — elkendőzendő a megoldani
 nem kívánt társadalmi problémákat és enyhítendő a fÍrusztráltságot és nemzeti identi¬
 táskrízist — megtalálni vélte a problémák ideális okát és magyarázatát; és egyben fel¬
 mentette önmagát minden felelősség alól. Minden baj oka és forrása az idegen fajként
 meghatározott zsidóság lett, amelyet mint a nemzet testét pusztító , fertőző betegséget"
 határoztak meg.
  
A korábbi (értelemszerűen kirekesztő) rendi nemzetfogalom továbbra is fennmaradt,
 ellenben azt kiterjesztették a lakosság egészére. Ennek eredményeképpen a magyarul
 beszélő, nincstelen paraszti és munkás néprétegek elvileg mintegy bekerültek a , Nem¬
 zet"-be, azonban anélkül, hogy a problémáik valójában megoldódtak volna. A keresz¬
 ténység előtérbe helyezésével pedig meghonosodott egy látszólag mindenkit szerves
 egységbe fogó keresztény társadalmi világkép, amibe azonban a hazai zsidóság érte¬
 lemszerűen nem illett bele. A magyar nemzetfogalom kirekesztő jellemvonása tehát
 megmaradt, csak átrendeződött, újraértelmezésre került.
  
1919 második és 1920 első felében megszületett az ún. , nemzeti-keresztény kurzus",
 amely az egész Horthy-korszakot meghatározó politikai ideológiává vált. Ennek a (lát¬
 szat-)kereszténységnek azonban nem volt sem tartalma, sem pedig erkölcsi tartása;
 mindenben a felszínesség uralta. Arra azonban mindenképpen alkalmasnak bizonyult,
 hogy a vérségi (nemzeti) és a lelki (keresztény) mítoszok ötvözésével gyakorlatilag egy
 organikus nemzetfelfogást eredményezzen. A magyar nemzetfogalom elnyerte meghatá¬