Oldal 62 [62]
testület természetes jogaival el volna látva. Ez az oka, hogy minden tekintetben annyira
hátra vagyunk s az újabb kori műveltségnek alig értünk el még küszöbéhez." Ez — s
általában a centralisták 1844-1845-ben folytatott tevékenysége —, mint Beksics Gusz¬
táv, a centralisták első történetírója megállapítja, tényleg , közvetlen a nemzet legszen¬
tebb érzelmei ellen intézett támadás volt, minden kegyelet és szent hagyomány profa¬
nisatioja"," úgyhogy elképzelhető, miként reagált minderre a liberális reformok ügyét
támogató és Kossuthot követő vármegyei nemesség, mikor észrevette, hogy kedvenc
intézményét maguk a liberális elvbarátaik támadják.
Mégis kibékültek egymással a municipalisták és centralisták. Eötvös ugyan még meg¬
jelenteti A falu jegyzőjét, de a Reform című munkájában már a megbékülés elvi és gya¬
korlati feltételeit is kidolgozza. Először is, készséggel koncedalja, hogy Magyarország
történeti fennmaradásában sokat köszönhetünk a municipális alkotmányunknak, s hogy
ezért nála hívebb tisztelője a municipális szabadságnak nem lehet." Ugyanakkor azt is
egyértelművé teszi, hogy a vármegye hatáskörének megnyirbálása egyedül a miniszteri
felelősség kiépülésével párhuzamosan történhet. Éppen ez teszi lehetővé, hogy a felek
kompromisszumot kössenek. A centralisták államférfiúi bölcsessége enged a politikai
aktualitás célszerűségének, s Kossuth is hagyja magát meggyőzni a miniszteriális fele¬
lősség bevezetésének szükségességéről." A két párt 1848 áprilisában együtt alakítja
meg az első felelős minisztériumot.
A második reformnemzedék és 20. század első reformértelmisége:
a zsidó értelmiség
Max Weber vallásszociológiájában a gazdag, járadékos értelmiség vallásossága mellett
említést tesz egy másik fajta értelmiségi csoport vallásosságáról is. Ez a negatíve privi¬
legizalt értelmiségiek vallásossága, ahogy Weber nevezi: paria-intellektualizmusa. A
paria-intellektualizmusnak , annyiban azon alapul az intenzitása, hogy a társadalmi
hierarchián kívül vagy a hierarchia legalján álló rétegek úgyszólván az archimédeszi
ponton — mind a külső rendet, mind a szokásos véleményeket illetően a társadalmi kon¬
venciókkal szemben — vetik meg a lábukat. Mivelhogy őket a társadalmi konvenciók
nem kötik, eredeti álláspontot tudnak kialakítani a kozmosz ’értelmérol’, és mivel
anyagi szempontokra sem kell tekintettel lenniök, képesek az anyagi megfontolásokon
felülemelkedő, erős etikai és vallási patoszra.””
A magyar zsidóság," ezen belül különösen a zsidó értelmiség a magyar társadalom
(nem gazdasági, hanem politikai) rendjében , pária" helyzetben, azaz proletár helyzet¬
ben volt. Sőt széles zsidó rétegeknek nemcsak politikai, hanem gazdasági státusuk is
alacsony volt. Nem hiába hangsúlyozza Jászi öregkori önéletírásában, hogy a fiatal
zsidó intellektuelek radikalizálódásának egyik tényezőjét az a meggyőződés jelentette,
hogy a dolgozó zsidó kispolgárság és értelmiség nem kapja meg azt a helyet a magyar
társadalomban, amely őt joggal megilletné. ? Ez a pária helyzet magyarázza a zsidó
értelmiség kimagasló kulturális teljesítményeit, valamint azt, hogy a magyar tradicio¬
nalista értékrendtől független álláspontot alakítson ki a , kozmosz értelmének" kérdés¬
62