Oldal 61 [61]
kvalitás. , Az ország mechanikájáf" tehát annak erkölcsi kifejtése elé tenni — ítéletem
szerint, — annyi, mint az ABC-t nem A-val, hanem Z-nél kezdeni" .??
Ennél világosabban aligha lehet megfogalmazni azt a vallásosságtípust, melyet Weber
kollektív etikai forradalmiságnak nevezett, azzal a lényeges kiegészítéssel, hogy itt
egyáltalán nem olyan tökéletesedésről van szó, amely egyéni megváltásra vagy üdvre
törekszik. Az etikai tökéletesedés szemmel láthatóan nem egy világtól elvonult aszkéta
öntökéletesítése, nem a misztikus kontemplatív Isten-keresése, hanem éppenséggel
törekvés a világ Isten szándékai szerinti átalakítására. Ebből a szempontból hallatlanul
szimptomatikus, hogy Széchenyi 1825-ban úgynevezett , erényszövetséget" kötött
Wesselényivel és Esterházy Mihállyal, melynek naplójába írt tervezete ideáltipikus
tisztaságában mutatja a transzcendens alap, a filozófiai és az etikai, az önnevelés és a
világon belüli aktivitás összefonódását. Rávilágít egy sajátos vallásosságra, amely a
két pólust, a morális és a társadalmi forradalmat egyesíteni tudta.
A népi-urbánus ellentét archetipikus megjelenése:
centralisták és municipalisták
A népi-urbánus ellentét Magyarországon először a 1840-es években keletkezett, a
vármegye jövőbeli szerepével kapcsolatos vita folytán." A vitában Kossuth állt az
alkotmányvédő vármegye oldalán. Vele szemben a nyugatos Eötvös, aki kardot tört
amellett, hogy a vármegye hatáskörét csökkentsék és a nyugati parlamentáris demok¬
ráciát honosítsák meg. Abban a pillanatban azonban, amikor Kossuth a vármegyéről
azt állította, hogy felülmúlja a hasonló nyugati intézményeket, hogy az Ázsiából ma¬
gunkkal hozott sajátos alkatunkból ered, s ezért mint szentséghez kell hozzá viszo¬
nyulnunk, a kérdés a racionálisból a szakralitás szférájába kerül. Márpedig a szakrális
az, ami szemben áll a közönségessel, a profánnal. Minthogy pedig a szakralitás, vagyis
szentség itt a nemzet emanációja, a kritikát nemzetellenesnek lehet feltüntetni. A vár¬
megyéhez mint intézményhez ettől kezdve azért kell ragaszkodni, mert megfelel a
nemzeti sajátosságoknak, s ekként az alkotmányos berendezkedés kialakításakor külön
magyar utat lehet ráépíteni. A vármegye mitizálva, esztétizáló-poétikus eszközökkel
felmagasztaltatik.
Kossuth persze még nem köti össze a nemzet fogalmát a parasztsággal, mint majd azt a
népiek teszik. Jóllehet át akarja menteni a nemességet, de nem a reakciós, hanem a
liberális nemességet, mégpedig a néppel egyetemben, mely akkor még jobbágyi sorban
tengődve az alkotmány sáncain kívül rekedt. Kossuth-tal szemben hangsúlyozza Eöt¬
vos, hogy , Míg a’ megyei szerkezet nem más, mint egy pár százezer kiváltságosak elő¬
jogainak summázata: addig én azt a" nép" érdekében működő institutionak tartani nem
fogom; hanem tartani fogom a’ legaristocraticusabb intézetnek, melly valaha a’ vilá¬
gon létezett? Eötvös arra is rámutat, hogy ami a nemzeti géniusz alkotásának látszik,
valójában elmaradottságunk jele, sőt annak okozója: , hogy a köztünk s más művelt
nemzetek között létező különbséget rövidebben mondjam ki: Magyarországon nincs
nemzet; nincs kormány; nincs oly törvényhozás, mely egy alkotmányos törvényhozó
61