Page 57 [57]
Ha nem tévedünk, Litván György és Gyurgyák János fejében is a Huszadik Század és a
Társadalomtudományi Társaság szociológusai jelenhettek meg," ! mikor a 20. század
fordulójára tették a hasadás keletkezését. Annál is inkább, mivel Litván volt az első
kiadója a 20. századelő szociológusainak írásaiból közreadott válogatásnak, s ismerte
Horváth Zoltán Magyar századforduló című művét. Horváth nevezte a fent nevezett
szociológusokat a , második reformnemzedéknek", s emlékezett a Társadalomtudomá¬
nyi Társaság 1906-os szakadására is,'? amikor 37-en kiléptek a társaságból, és új kört
alkottak Magyar Társadalomtudományi Egyesület néven, mondván: , magyar hazafi¬
aknak, komoly férfiaknak nincs ott többé mit keresniük." S nyilván Gyurgyákot is ez
vezethette, mivel 6 is foglalkozott a 20. század elejének szociológusaival. Csak abban
tévedtek mindketten, mint mindjárt látni fogjuk, hogy ez a szakadás az értelmiség két
csoportja között akkor, a 20. század fordulója táján keletkezett volna. De még említsük
meg Borbándi Gyulát is, aki a népi mozgalomról írott könyvének alcímét úgy fogalmaz¬
ta: , A harmadik reformnemzedék"," abban szintén kitérve a népi-urbánus ellentétre.
A pártállami időkben ez az ellentét természetesen látensen létezett, csak , folyosói
szümpoziumokon", és anekdotákban lehetett érzékelni. A rendszerváltás nyomán
azonban az történt, hogy a nemzeti—urbánus ellentét politikai, mégpedig pártpolitikai
síkra terelődött. A népiek az MDF-ben tömörültek, az urbánusok fő helye pedig az
SZDSZ lett. Ma, a rendszerváltó pártok eltűnése után, az ellentét a Fidesz-nem-Fidesz
dichotómiában jelentkezik. A Fidesz fülke-forradalmával szemben, amely a magyar
érdekekre apellál akár az EU-val szemben is, az ellenzék a Nyugathoz és az EU-hoz
fordul, és körülbelül ugyanazzal az érveléssel, mint hajdan Eötvös kimutatta egyes
nemzeti ideálok elmaradottságát a Nyugathoz képest (mint mindjárt látni fogjuk), elve¬
ti a Fidesz-kormanyzat befelé forduló, elmaradott magyarkodását.
Haza vagy haladás? Haza és haladás? Vagy haza vagy haladás?
Legáltalánosabb elvi szinten a fő cél, amelyet a mindenkori reformértelmiség maga elé
tűzött, nem volt más — és ma sem más! —, mint a fejlett nyugati országokhoz való fel¬
zárkózás. E cél elérése kapcsán a következő teljesen reális problémák és dilemmák
vetődnek fel: 1) milyen ütemben lehetséges és kell felzárkózni; 2) ehhez milyen eszkö¬
zök állnak rendelkezésre; 3) melyik nyugati modell követendő (amerikai, angol, fran¬
cia, svéd), akár eltérően különböző részterületek (pl. az iskolarendszer, helyi igazgatás
stb.) szerint is; 4) hogyan kell a kultúrát átalakítani az iskolarendszertől a művészeti
életen át a börtönviszonyokig (kulturális identitás).
Ezek azonban nem sajátos magyar problémák, hanem mindenütt felvetődtek és napja¬
inkban is felvetődnek, amikor egy periférián vagy félperiférián elhelyezkedő ország,
nép, etnikum vagy nemzetiség egy fejlettebb kultúrával találkozik."" Magyarország a
19. században a félperifériához tartozott, ahol a nyugati országok fejlett kapitalizmusa
kihívásként jelent meg, s az értelmiség, mélyen átélve országa megkésettségét és elma¬
radottságát, életének belső értelmévé tette azt az etikai maximát, hogy hivatása orszá¬
gát az elmaradottságból kiemelni. Ily módon alakul ki a sajátos értelmiségi ethosz, sőt
57