Stranica 33 [33]
Hogyan tudja értékelni a rendelet indoklását, és a rendelettel kapcsolatos — akár
kormányzati, akár ellenzéki — kommunikációt?
— Az indoklás azon alapult, hogy ezeket az embereket segítő szándékkal beterelik az
ellátásba, ami nem valósult meg. Az utcán élő hajléktalanok többsége nem jött be az
ellátásba október 15-e után. Az volt a kommunikáció lényege, hogy a szállásokon min¬
denkit el tudnak helyezni. Statisztikailag, országos szinten valóban van elég férőhely:
Magyarországon 3000 utcán élő embert mértek föl, akit érint ez a rendelet, és megkö¬
zelítőleg volt is annyi plusz férőhely. Ez statisztikailag stimmel, de területileg biztosan
nem, területileg nincs lefedettség. Tolna megyében szinte alig van férőhely, Dombóvá¬
ron csak nappali melegedő van, Szekszárdon van talán 25 főnek férőhely — öt fő női,
húsz fő férfi — egy egész megyében. És Dombóváron is vannak hajléktalanok, a nappa¬
li melegedőbe bejárnak 30-an, 40-en, de éjszakára nem tudják hol meghúzni magukat.
Országosan tehát van elég férőhely, de Dombóváron nincsen. Itt nem tudja a rendőr azt
mondani a hajléktalannak, hogy ne a közterületen aludjon.
De nehogy azt gondoljuk, hogy csak Magyarországon van ez a szigor, Angliában —
mert ott is zavarja az embereket, hogy valaki az utcán alszik — nemrég vezették be azt a
szabályozást, hogy a rendőrségnek sok esetben bírságolnia kell a hajléktalanokat. A
különbség az, hogy a hatóságok tárgyaltak a szociális ellátókkal. Ott egy erősebb pár¬
beszéd tudott kialakulni. Magyarországon mindig másként működött: itt mindig meg¬
próbálnak valamit erővel, de amikor látják, hogy nem működik, a végén csak leülnek a
tárgyalóasztalhoz, hogy átgondolják az érdekelt felekkel, hogyan tud majd működni a
rendszer.
Ráadásul most valószínűleg változások elé is nézünk, mert a rendelet nem hozta meg a
várt eredményt, a hajléktalanok nem jöttek be az ellátásba, és a Kaposvári Törvényszék
az Alkotmánybíróságtól normakontrollt kért."
Mivel magyarázható, hogy az utcán élő hajléktalanok nagy része nem veszi igénybe
az ellátást?
— Minket is meglepett, én is több emberre számította, az utcai munkások is több ember¬
re számítottak, aki be fog jönni, de sok emberben olyan erős bizalmatlanság alakult ki,
annyira idegen az életformájuk az intézményes ellátástól, hogy gyakorlatilag nem lehet
megszólítani őket. Egy intézményrendszerben vannak szabályok; ott, ahol 70-80 ember
alszik éjszaka, szabályokat kell hozni — ha keveset is — és azokat be is kell tartatni. Be
kell látni, hogy ez a réteg nem akar bejönni, és ezt el kell fogadni. A hajléktalan¬
ellátáson nem lehet úgy módosítani, hogy ennek a rétegnek jó legyen.
Az a mindig visszatérő kritika, hogy lopnak és verekednek a hajléktalan intézmények¬
ben. Nálunk az éjjeli menedékhelyen van portaszolgálat, van páncélszekrény, mindenki
lerakhatja a telefonját, értékeit, borát, aztán reggel, amikor elmegy, átnézheti, és aláír¬
ja, hogy mindent hiánytalanul átvett. Ha csomagja van, azt a raktárba teszik, és ugyan¬
így felcímkézik az ő nevével. Ügyeletesek vannak, nagyrészt be vannak kamerázva az
intézmények, tehát az, hogy lopnak és erőszak van bent, a legritkább esetben fordul
elő. A hajléktalanok is rögtön szólnak: ha az egyikük rosszul szól a másikhoz, a har¬
madik rögtön megy az ügyeleteshez, hogy jöjjön, mert verekedés lesz. A hajléktalanok
33