Oldal 31 [31]
A különböző, ezen a területen működő ellátórendszerek — munkaügy, lakásügy,
egészségügy, drogprevenció — mennyire érnek össze, mennyire sikerül őket harmoni¬
zálni állami és szakmai szinten?
— Szakmai szinten működik az egyeztetés, együttműködünk drogprevenciósokkal, az
önkormányzattal, de állami szinten csökevényes maradt a szabályozás.
Van például egy sor idősotthon, ahova csak azt veszik fel, akinek nincs alkoholos elő¬
története, és aki képes kifizetni a több százezres térítési díjakat. Akik szociálisan való¬
ban rászorulnának, akiknek alacsony a jövedelmük, esetleg korábban alkoholproblémái
voltak, demenciájuk van, azokat egyik intézmény sem fogja felvenni. Ma egy állandó¬
an jelenlévő probléma: behoznak faluról egy embert a kórházba, a műtét után a beteg¬
szállító hazavinné, de a családja nem vállalja az ápolását, nem fogadja vissza, vagy
hogyha egyedül él, és olyan romos a haz, a betegszállító nem hagyja ott egyedül. Vis-¬
szaviszik a sürgősségire, ahonnan telefonálnak nekünk, hogy egy ember hajléktalanná
vált.
Amikor kialakult a hajléktalan-ellátás, akkor egy jól működő pszichiátriai ellátás volt
Magyarországon; olyan-amilyen, a szocializmusból örökölt, zöld csempés épületekkel,
kigyúrt emberekkel, akik pszichiátriai betegként tekintettek arra is, akivel csak el kel¬
lett volna beszélgetni, de volt. Aztán a magyar állam elkezdte leépíteni ezt a rendszert,
utolsóként a Lipótmezőt számolták fel. Ezek az emberek, akiket Lipótmezőről kitettek,
és haza nem mehettek, mind az utcára és a hajléktalan-ellátásba kerültek, de ott sem
oldódott meg a helyzetük. Hozzá kéne nyúlni a pszichiátriai betegek ellátásához, amire
törekszik is a minisztérium. Jövő év elejétől lesz hatályos, hogy a bentlakásos pszichi¬
atriai intézeteknek előre kell sorolniuk a hajléktalan embereket, tehát nem maradhatnak
akár évekig ellátás nélkül az utcán, amíg sorra nem kerülnek.
A családsegítők munkáját is megpróbálják arra hangolni, hogy figyeljenek oda, kit
veszélyeztethet, hogy éveken belül belezuhan a hajléktalanságba. Korábban előfordult,
hogy felhívtak, hogy összedőlt egy idős úr háza, el kéne helyezni — miközben évek óta
jártak ki hozzá, észrevehették volna, hogy rossz állapotú a ház, jelezhették volna, hogy
figyeljünk oda, adjuk be a bácsi kérelmét önkormányzati lakásra vagy a jelentkezését
egy idősotthonba.
Tehát nagyon sok munkával, nagyon sok egyeztetéssel rendbe kéne tenni a szociális
ellátórendszert, úgy ahogy van. Az elmúlt években, Czibere Károly államtitkár idején
elindult egy nagyon pozitív folyamat, az EMMI nyitott, befogad szakmai javaslatokat,
folyamatosak az egyeztetések, de a törvények megalkotása, módosítása már egy más
közegben zajlik.
Támaszkodhatnak-e nemzetközi mintákra?
— Nyugat-Európában nincs a magyarországihoz hasonló hajléktalan-ellátás. Ott csak
egy következménynek tekintik, ha valakinek lakhatási problémái keletkeznek az egyéb
szociális problémájából. Valószínű például, hogy nem oldjuk meg a helyzetet, ha egy
pszichiátriai beteget, akit kiraknak otthonról, felveszünk a hajléktalan-ellátásba — neki
nem az az elsődleges problémája, hogy hajléktalan, hanem hogy pszichiátriai kezelésre
szorul.
31