Oldal 12 [12]
tartott tükröt KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig című kiállítása, mely¬
ről A. Gergely András készített beszámolót.
A kijózanodás és a kulturális megújulás felé tett lépés lehet Tillmann szerint a , reedu¬
catio", az állampolgári nevelés meghonosítása, melynek egyik modelljét a II. világhá¬
ború utáni Németországban alkották meg. Egy másik, evvel összefonódó megoldási
lehetőség szintén az értelmiségre ró komoly felelősséget: Kamarás István szerint nem
volna eleve lehetetlen, hogy a nemzet egésze számára elfogadható értékeket dolgoz¬
zunk ki. Bár ennek igen komoly feltételei vannak — a keresztény habitus megújítása, a
szolidaritás helyreállítása —, ezeket számos hazai közösség megvalósítja, és erre szol¬
gálnak példaként Ferenc pápa reformjavaslatai is.
Közép-európai távlatok, nemzetpolitikai viták
Bakk Miklós és Hódi Sándor — a politológus és a pszichológus szemszögéből, mégis
egybehangzóan — amellett érvel, hogy bár napjainkban sokan tartanak a , nemzetek
alkonyától", a nemzeti keretek mindeddig meghaladhatatlannak bizonyultak. A nemzet
nemcsak mással fel nem cserélhető politikai és kulturális keret, hanem egyedülállóan
gazdag értékképző és az egyes ember számára is lényegi orientációs pontot jelent.
Korántsem magától értetődő azonban, hogy milyen rendszerben működhetnek együtt
az egymás mellett élő nemzetek. Fried István tanulmányaiban — a komparatisztika és a
kontaktológia módszertana és a posztkolonialista irodalomtudomány eszköztárával — a
határjelenségek és kulturális transzferek felől értelmezi a kelet-közép-európai népek
együttélését. Felmutatja, hogy a nemzetállami kereteknél és nemzeti nagyelbeszélések¬
nél többet kínál a transznacionális perspektíva: élhetőbb és izgalmasabb világra nyit
ablakot a hibriditás és a többes kötődések elismerése. Ennek az irodalmi régiónak a du¬
nai konföderáció gondolata politikai realitást 15 kölcsönzött volna, amely, bár megvaló¬
sulására nem volt lehetőség, a térség eszmetörténetének mégis szerves részét alkotja.
A konfliktusokkal terhelt együttélés sajátos esetét jelenti Ukrajna, ahol a nemzetépítés
szándéka a kisebbségekkel szemben fogalmazódik meg, ahogyan azt az állampolgár¬
sággal és a nyelvtörvénnyel kapcsolatos viták mutatják — Gönczi Andrea és Fedinec
Csilla elemzése szerint.
A kelet-közép-európai nemzetek egymás mellett élésének neuralgikus pontja a kisebb¬
ségi autonómiák kérdése. Törzsök Erika úgy látja, hogy magyar szempontból a kérdés
rendezésére az uniós csatlakozással nyílt reális esély. Az , etnikumok regionalizálása",
kisebbség és többségi társadalom együttműködése helyett az anyaországból fenntartott
intézményrendszer erősödött meg, és ez továbbra is csupán a magyar belpolitikai viták
exportját szolgálja. Hódi Sándor egészen más perspektívából tekint az autonómiára: a
megmaradás kulcsának nem a versenyképességet, hanem a politikai önrendelkezést
tekinti, az autonómiának szerinte a minimális programot kellene jelentenie. Abban,
hogy az autonómia-tervek nem valósulhattak meg, nagy szerepet játszott a globális
tőkét kiszolgáló politikai elit és az evvel együttműködő értelmiség. Meglátása szerint
12