Stranica 457 [457]
logatás célja a Hankiss Elemér munkássága előtti tisztelgés, de a két kötet más olvasó¬
közönséghez szól, másféle írásokat közöl: az egyikben a tudóst, a másokban inkább az
embert láttatják a szerkesztők — már amennyiben a kettő szétválasztható és szétválasz¬
tandó. Írásomban párhuzamosan mutatom be a két kiadványban megjelent, Hankiss
által felvetett problémaköröket tárgyaló tanulmányokat.
Hankiss Elemér pályájának megértésében Bokányi Péter és Csepeli György kalauzolja
az olvasót — nem véletlenül, hiszen Hankisst irodalmárként és szociológusként ismerik
a leginkább a tudományos életben. Az irodalmár Bokányi Péter Ne hadarj! című írásá¬
ban elemzi Hankiss János, az apa és Hankiss Elemér, a fiú életútjának egymással pár¬
huzamos eseményeit. Hankiss János par excellence értelmiségi a Horthy-kori Magyar¬
országon. Több nyelven beszélő tudós, aki Genfben és Párizsban végezte egyetemi
tanulmányait, majd az első világháború után a Debreceni Egyetemen maradt megbízott
egyetemi tanárként. Később pályát módosított, zenetörténettel kezdett foglalkozni."
Fia, Elemér, és a két nagyobb testvér pezsgő szellemi légkörben, középosztályi közeg¬
ben nőttek fel, az édesapa mintakép volt a számukra. Amikor Hankiss 1993-ban le¬
mondott a Magyar Televízió elnöki posztjáról, boldog volt, hogy újra szakmájának
élhet: visszatért eredeti szakmájához, az irodalomhoz.
, Ne hadarj” — üzente Hankiss János Budapesten tanuló fiának — vagyis beszélj érthető¬
en. Hankiss megfogadta apja tanácsát, az írásaiban mindenképp. Bokányi szerint Han¬
kiss egy új, értekező nyelveszményt honosított meg a magyar irodalomtudományban:
tűpontos, sallangoktól mentes hang volt az övé. Nagy hibát követünk el, ha azt vizsgál¬
juk, hogy mely tudományterületen milyen eredményeket ért el Hankiss. Életműve ab¬
ban igazán egyedülálló, hogy a diszciplínák között mozgott, egyiket összekötötte a
másikkal, életművében a gondolatsor számít."
Hankiss szellemiségének kulcsát Csepeli György Egy 21. századi tudós a 20. század¬
ban című szövegéből érthetjük meg. Hankiss (családi háttere miatt) az 1950-es évek¬
ben nem juthatott képzettségének megfelelő szerephez. Dolgozott a Ferunion külkeres¬
kedelmi vállalatnál, majd az Országos Széchenyi Könyvtárban. A forradalom után
visszavették a könyvtárba, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetében helyezkedett
el. Hankiss irodalomtól való eltávolodását 1977-ben megjelent kötete vetítette előre,
amely már a társadalomtudományokhoz való közeledését jelzi. Az értékvizsgálati kuta¬
tások során szociológus énje bontakozott ki." Meghatározó szociológiai témájú művei
is az 1970-es, 1980-as években láttak napvilágot. A hatalom ekkoriban már nem üldöz¬
te a szociológiát, a diszciplína kiléphetett a , burzsoá áltudomány" skatulyából, de az
aczéli kultúrpolitika szigorúan ellenőrizte a szociológusok munkálkodását. Hankiss
édesapja révén tudta, hogy a tudományos élet nélkülözhetetlen feltétele a nemzetközi¬
ség, a külföldi szakmai beágyazottság. Értékkutatási elemzései kapcsán összehasonlító
vizsgálatokat végzett, más országok értékkutatási eredményeit vetette egybe a magyar¬
országi értékekkel, így eleget tett a , nemzetköziség" kritériumának. Csepeli szerint a
, hankissi jelenség" abban rejlik, hogy kilépett a hagyományos akadémiai keretek vilá¬
gából, és ezzel párhuzamosan hatást gyakorolt a közvéleményre: hogy közgazdasági
457