Stranica 447 [447]
léséhez. A lehetséges probléma forrása soha nem a , rengeteg információ", hanem a
tájékozódáshoz vagy a döntéshez , nem kellő mennyiségben rendelkezésre álló infor¬
máció". A lehetséges zaj forrása sem a , rengeteg információ", hanem a , téves infor¬
máció". A zaj származhat az információ fizikai torzulásából (betűelütés, írásmód¬
tévesztés, hibás forrásadat), de sokkal inkább tartalmi okokra vezethető vissza: a feles¬
leges, zavaró, oda nem illő, pontatlan, kiérleletlen, bizonyítatlan, ellenőrizetlen, félre¬
vezető, elfogult véleményekre, a hazugságokra, a féligazságokra, József Attilával szól¬
va: , a meg nem gondolt gondolatra".
Harmadszor. Mint láttuk, a végiggondolás csendjét sem az időhiány, sem a , rengeteg
információ" nem zavarja. Az elmélyülés meghitt pillanatainak legnagyobb ellensége a
releváns információ hiánya, vagy a nagy lármából a csöndbe importált információk pon¬
tatlansága, amelyek önálló életre kelve a hibás információtól a gondolat torzításán át
könnyűszerrel juttathatják inadekvát döntésekig, illetve cselekedetekig az embereket.
Ezért óriási a felelőssége a tudósnak is, amikor megszólalásaival nézőpontokat közvetít
és azokon keresztül normákat jelenít meg. Hankiss Elemért rendkívül nagyra tartom,
tisztelem, korábbi munkáiból sokat tanultam. Újabban remek és autentikus progra¬
mokba fogott, amelyekhez hatékonyan használja a hálózatot mint erőforrást. Nagyon
bízom benne, hogy megérti: érte is haragszom. Nem ellene, hanem egy jelenséggel,
Gnatyenko árnyékával szemben szükséges szót emelni, hogy közös célunkhoz, a min¬
ket körülvevő Digitália szép új világának megértéséhez közelebb kerüljünk.
Levélváltás Hankiss Elemérrel, 2008. október?
Tisztelt Professzor Úr,
nem tudom, szokatlan-e vagy megszokott, de mielőtt megjelentetném, úgy érzem, cél¬
szerű előtte elküldeni azt az írást, amelyben bizony szenvedélyesen vitatom néhány
tihanyi állítását.
Azt sem tudom, sikerült-e megoldani, hogy a jelenségről (vagy az érvek szerkezetéről)
szóljon inkább, és ne a személyről. Bízom benne, hogy sikerült távolságot tartani, fo¬
lyamatosan tusakodtam avval, hogy vajon a tisztelet miatt kell-e egy-egy jelzőn enyhi¬
teni.
Azt hiszem, azért volt ez a híradás az utolsó csepp, ami miatt tollat ragadtam, mert ma
már nem úgy néz ki a szakmai színkép, hogy vannak a programozók, akik , csinálják"
az Internetet, és vannak a társadalomkutatók, akiknek időnként ,,outsiderként” fel kell
hívni a figyelmet a nem műszaki szempontokra, és kulturális kontextusba helyezni a
dolgokat, erős lelkiismereti funkciót közvetítve. A társadalomkutató ma már nem out¬
sider: az elmúlt tíz évben irtózatos méretűvé nőtt a multidiszciplináris Internet- kutatás,
sok ezer specialistával, tucatnyi szakfolyóirattal, óriáskonferenciákkal, tanulmányren¬
447