OCR Output

günknek időnként át kell adnia a helyét az elmélyedésnek, a meditációnak, a magányos
feldolgozásnak, hogy az új információdarabkák a helyükre kerüljenek, megtalálják az
összefüggés-rendszerüket, és átmenjenek olyan, kis lyukú szűrőkön, mint az önrefle¬
xió, az erkölcs vagy a világkép. Hogy friss információink megemésztetlen tudástáplá¬
lék helyett a gondolkodást és a cselekvést mozgásban tartó valódi energiává váljanak.

Evvel a bölcsességgel nincs ok vitatkozni, bizony így van ez, értelmünk serdülésétől
kezdve. A gond akkor támad, amikor az Internet zajosságában véljük felfedezni a
csendet fenyegető veszélyt. Előáll tehát ismét egy fantomkép. A világháló , rengeteg
információja" már-már , túl jó" dolognak látszik hirtelen, hiszen , elrabolja" az egyéb¬
ként végiggondolásra és csendre rendeltetett időt. Újra felsejlik a kiskorú felhasználó
és a kiskorú társadalom rémképe: nemcsak azt nem tudja a Netizen, hogy mi a fontos
neki, de nem tudja helyesen beosztani az idejét sem. Elsodorja az információfolyam
dübörgése, az Internet kikapcsolja a kritikai reflexeit és mohó információhabzsolásba
kényszeríti bele.

Visszanyúlva egy korábbi összefüggéshez: mindez természetesen a , másik" felhaszná¬
lóra igaz — mi (én) uraljuk a saját információs környezetünket, a mi (én) csendünket
nem fenyegeti veszély. Újra az ismert optikai csalódás, újra az ismert szerkezet. A
probléma valódi forrásáról, az egyénről és az ő működésmódjáról az alaktalan, testet¬
len Internetre helyeződik át az ok, a felelősség és a figyelem. Ez annál is fájdalmasabb,
mert a tézis az Internetre vetítve amúgy sem állja meg a helyét, egyetlen ponton sem.

Először. Az időmérleg szempontjából az internetes tájékozódás a legtöbb tartalom¬
kategóriában feltűnően pozitív. Értelmét és a keresőrendszerekre nehezedő fejlesztési
nyomást éppen az adja, hogy az igényelt információs helyekhez könnyebben és rövi¬
debb idő alatt lehet eljutni, mint bármilyen más módon. Az internetes keresés időt sza¬
badít fel, amikor a szükséges információkat villámsebesen megtaláljuk. Az Internet
jótékonyan hat az időháztartásra, mert egységnyi információ megtalálásához kevesebb
időre van szükség, egységnyi idő alatt viszont több információhoz segít eljutni, mint a
tájékozódás hagyományos forrásai. Az Internet nem idővámpír, hanem pontosan az a
szorgalmas és szerény időnyerő eszköz, amelynek a világhálót elsőként vizionáló ala¬
pító atyák, Paul Otlet, Vannevar Bush és E.C. R. Licklider megálmodták: az informá¬
cióvadászat időrabló, nehézkes, hagyományos formáit meghaladó, nagy tudású infra¬
struktúra. Az Internet használatával nyert idő fordítható a csend hosszabb pillanataira,
vagy biztosíthat változatlan terjedelmű csendben alaposabb és mélyebb információbá¬
zisra építő gondolkodást. A választás — és ezen keresztül a felelősség — a felhasználóé.

Másodszor. A rengeteg információ önmagában semmiféle zajt nem okoz. Éppen ellen¬
kezőleg: A sok elérhető információ megnöveli a statisztikai esélyét, hogy fajlagosan
könnyebb legyen a szükséges forrásokhoz való eljutás. Minél több a releváns informá¬
ció, annál nagyobb az esélye annak is, hogy a tisztánlátást nehezítő vagy téves infor¬
mációk könnyebben előkerülnek, egyfajta kontrollfunkciót is biztosít tehát. Rengeteg
információ jelenléte megnöveli annak a valószínűségét is, hogy újszerű jelentéskapcso¬
latok, összefüggések álljanak elő, így közvetlenül hozzájárul a kreatív potenciál növe¬

446